Család: Fagaceae
Alnemzetség: Cerris
Elterjedése: Dél-Európa, Portugáliától Olaszországig
Szinonimái:
Quercus mitis
Q. corticosa
Q. cintrana
Q. occidentalis
Q. sardoa
stb. lásd.:http://www.theplantlist.org/tpl1.1/record/kew-175312
Jellemzői:
A 20 m-es magasságot elérő, örökzöld fafaj, melynek ágai molyhosak. A törzs vastag sárgásbarna színű parásodó, szuberinben gazdag kéreggel borított. A levelek oválisak, élük karéjos, fogazott, a levél csúcsa kihegyesdő. A színi oldalon sötétzöld, míg a fonáki oldalon és a levélnyélen szürkésen molyhosak.
Általában tavasszal virágzik és már abban az évben beérnek termései, de vannak olyan példányok is, melyek ősszel virágzanak és a rákövetkező nyáron hoznak terméseket. Makkja hosszúkás, megnyúlt, a kupacs a makk 1/3 részét fedi, a kupacs sallangjai rásimulók.
Élőhely:
Meleg, mediterrán klímát igénylő faj, így elterjedése a Földközi-tenger nyugati partvidékeire tevődik, ahol a téli legkisebb hőmérséklet -10-15°C, és az éves átlaghőmérséklet kb. 14-18°C. A csapadékosság tekintetében igen tág határok között találhatók meg állományai, a Marokkóban élők megközelítőleg 450-480 mm évi csapadékmennyiséggel kell, hogy beérjék, míg az atlantikus klímájú Portugál partokon akár 2800 mm csapadék is hullhat évente. Talajok szempontjából a semleges és savanyú kémhatású alapkőzeteket kedveli. Élőhelyein gyakoriak az erdőtüzek, melyek ellen vastag kérge védi meg a jelentősebb károsodástól. Amennyiben a föld feletti részek mégis károsodnának, a tövéről többnyire új sarjakat nevel. Lassú növekedésű.
Felhasználása:
A kérgéből készített parafa termékek miatt, sok helyen ültetvényeket létesítenek belőle. A kérget 9-12 évente hasítják le a törzsről, ami a növény szempontjából nem ártalmas, így a parafa az elkövetkező 9-12 évben újra képződik. Az enyhébb klímájú díszkertekben, arborétumokban gyakran találkozni vele, hiszen érdekes mintázatú kérge minden évszakban látványos.
Leírója:
Carl von Linné (1707-1778) svéd botanikus, zoológus, aki sokat foglalkozott az élőlények osztályozásával, és a kettős nevezéktan bevezetésével írta be magát a tudománytörténelembe.
Források:
Tutin, T. G et al. 1964. Flora Europae. Cambridge University Press
http://oaks.of.the.world.free.fr/quercus_suber.htm
http://www.euforgen.org/fileadmin/bioversity/publications/pdfs/1323_Cork_oak__Quercus_suber_.pdf
http://www.testudo-farm.de/html/macchia_en.html
http://www.uv.es/jgpausas/quercus-suber.html
https://theresagreen2.wordpress.com/the-park-of-the-cork-oak-forests/cork-oak-quercus-suber/
http://www.theplantlist.org/tpl1.1/search?q=Quercus+suber
