Telt-múlt az idő-Kew Gardens, High Beeches, Cliveden

Nem árulok azzal zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy az elmúlt hetekben sem voltam tétlen, csak valahogy nem jutottam az írásig, amit most kicsit megkésve próbálok összefoglalni.

Ott kezdem, hogy október közepén hivatalos lettem munka interjúra a Kew Gardensbe, amit természetesen egybe kötöttem kertnézéssel. Reggel korán indultam, mivel én voltam az első, és hála a jó hírnévnek örvendő Southern Rail újabb sztrájkolós kedvének a vonatjáratok felét törölték, így ment a hering parti, meg bevetődés az emberek hátára, két átszállást kellet végrehajtani, ami szintén nehezítette a helyzetemet. Láttam az egyik újságban a vonaton, hogy a Halloween-i maskarák közül már nem menő boszorkánynak, vagy valami egyéb bestiának öltözni, sokkal provokatívabb, ha valaki Southern Rail dolgozónak öltözik, vagy esetleg Donald Thrumpnak, esetleg Brexitnek. Érdekes. Végül Richmondnál úgy szálltam le, hogy öt percem van odaérni a portára. Itt jött egy sprint, amivel hét perc késéssel, de befutottam. Bevallom soha életemben nem voltam munka interjún, így tapasztalatok nélkül vetődtem bele az életbe. Végül hellyel-közzel képet kaptam arról, hogy mit is várnak, így ugyan nem vettek fel, de mindez csak az épülésemre szolgált.
A kertet a Pinetumban kezdtem megnézni, majd átmentem a tölgyek közé, ahol rengeteg jó tölgy van, ha ugyan nem is akkora gyűjtemény, mint amit Hillieréknél tapasztalhat az ember, de pl. Quercus variabilis-ből lehet látni egy gyönyörű példányt az út mellett, vagy pl. Quercus oxyodon-ból is vannak szépek.

Quercus oxyodon

 Tovább haladtam és a távolban kicsit mintha vibrált volna a levegő egy pontban. Jobban megnéztem és rájöttem, hogy az újonnan felállított Hive-ot látom, ami nevéből adódóan tényleg kapcsolatban áll a méhekkel, és amikor a méhek kommunikálnak egymással, akkor a LED-fények felvillannak, valamint hallani a zúgásukat. Érdemes megnézni ezt felvételt a teljesebb körű élményért itt, vagy esetleg meghallgatni a Gardeners Question Time idevonatkozó részét.
 A Princess of Wales Conservatory-nál folytattam, amiben tíz különböző klimatikus adottságú terület növényeit hivatott bemutatni. Van benne kaktuszház, különféle trópusi kialakítások, déli féltekés részlet, orchidea, páfrány és rovaremésztő gyűjtemény. Az egyik középső trópusi házban valami baj lehetett a vízvezeték rendszerrel, mert az egyik helyen a lépcsőkön meg mindenfelé folyt a víz világnak. Bevallom, én az ilyen gyűjteményeket ugyan csodálom, de legtöbbször csak végig suttyanok rajtuk, teljesen más világ a trópus, ahhoz is különféle elvetemültségi faktorok szükségesek, melyeket én nem annyira vennék a nyakamba.

Princess of Wales Conservatory

 No, de ahol sokat nézelődtem az az Alpine House volt, mert bizony az őszi hagymás-gumós banda már javában virított, gondolok itt a jobbnál jobb Cycalamen-ekre és társaira, aztán pedig a tematikusan kontinensek szerint kialakított kültéri gyűjteményt néztem meg.

 Itt bevégezve fogtam magam és elballagtam a nagy pálmaház felé, ami előtt az egyik padon annak rendje szerint megebédeltem, elrágtam két répát, majd bementem a fojtogató trópus melegbe, No hát ennyi és ilyen hatalmas pálmákat ritkán lát az ember, felszaladtam a növények csúcsánál lévő galériára, ahol olyan dög meleg volt, így egy gyors körül pillantás után, már kerestem a kifelé vezető utat. Szóval nem időztem itt sem olyan sokáig.

Pálmaház

 Innen elindultam a bambuszok felé, onnan pedig a most nem igazán látványos, Rhododendron-ok irányába, ahol azért egy Lindera obtusiloba-ba belebotlottam (a Nymans-ban van belőle olyan hatalmas, hogy nem hittem a szememnek, mert legtöbbször én kicsike növényként láttam, ott rendes kis fa).

Lindera obtusiloba

Végül elbóklásztam a kert egyik sarkában még egy darabig, ráfutottam a már messziről integető Fagus hayatae-re, aminek szintén megörvendtem. Utolsó lépéseként elmentem megnézni a Flora Japonica kiállítást, ami megkoronázta a napomat, mert ha létezik gyönyörű botanikai ábrázolás, na akkor a japánok tudnak valamit, mert ott egy csomót időztem. Gyönyörű színes akvarellek, érdekes tárgyak, és mi több, részletes történeti áttekintése Japán és Európa között kialakult különleges botanikai kapcsolatról. Nem bírtam kihagyni, hogy el ne olvassam az összes kirakott táblát. Lőttem gyorsban pár képet, bár nem volt szabad, meg rám is szóltak, de csak az emlék kedvéért, ennyi belefért.

Flora Japonica kiállítás

Ilyen módon fejeztem be a kertnéző túrámat, ugyan még két óra vonatozás várt rám, de ott már csak ücsörgés történt semmi egyéb.

Következő érdekes kert amiben sikerült elmennem Balatoni Bálint barátomnak köszönhetően, a tőlünk nem messze eső High Beeches volt, ami egy remek magán gyűjtemény, sok jó növénnyel. Az is szerencsém volt, hogy rendes idegenvezetést kaptam Bálinttól, mivel dolgozott a kertben néhány évig, és a jó növényeket is tudta, hogy hol vannak elrejtve.

Egy napos pillanat

A felső részről indultunk, ahol több kisebb tó van, az egyik partján áll egy kis kunyhó, amiben van egy irdatlan öreg, gőzhajtányos vízpumpa, ami jelenleg is működik. Haladtunk lefelé, ahol a kerítés mellett ahol volt egy méretes Daphniphyllum macropodum fa, ami igen jó kezdésnek bizonyult. Bementünk a rhododendronosba, ami tavasszal biztos vagyok benne,virágözönt borít a látogatók nyakába, most inkább az lombszíneződés volt a fő attrakció. Így láttuk a Rhododendron quinquefolium-ot, aminek az őszi színe is hihetetlen.

Rhododendron quinquefolium ősszel

 A Quercus oxyodon-ból itt is látni egy nagyobb példányt, de a Magnolia-k is szépen reprezentáltak a kertben. Aztán volt még egy szép Acer circinatum, apró levelű törpe Rhododendron-ok, és még egy különlegesség, az Illicium anisatum, ami a csillagánizsok egyik képviselője, kertekben ezidáig csak az amerikai Illicium floridanum-al találkoztam, aminek vörös virágai vannak, no ennek meg sárgák. Nekünk terméses állapotban sikerült meglátnunk.

Illicium anisatum

 Ezek után még kerengtünk egy kicsit, majd a felhők szépen elkezdtek gyülekezni, így a kijárat felé ballagtunk, ahol még ittunk egy teát, majd Bálint elfuvarozott East Grinstead-be, ahol még egy sör is belefért. Nem győztem/győzök hálálkodni a sok jóért, de ezen úton is köszi!

Ennek utána meghívtak egy másik helyre interjúzni, amire többet készülte, a hely maga Cliveden volt, ami egy hatalmas formakert, hihetetlen történettel, antik szoborgyűjteménnyel, melynek történetét sikerült az interjú előtt részletesen átnézzem, a jelen házat az a Charles Barry tervezte, aki a Houses of Parlament-et, ami önmagában is figyelemreméltó, nem beszélve arról, hogy rengeteg neves művész, politikus megfordult ott, így Kipling, Chaplin, Churchill és még sokan mások. A házban jelenleg egy szálloda működik, öt csillaggal ellátva.
Annyira ne menjünk előre, mert bizony erre a helyre stoppal jutottam el, így a hatvan mérföldes távot három autóval sikerült megtennem, két teherautó és egy személykocsi segítségével, majd a hátralévő kb. tíz km gyalogosan került a hátam mögé.
A kertet elég alaposan bejártuk, mert az interjú előtt volt egy ilyen séta. Meg kell mondanom, hogy itt olyan egyenes sövények vannak nyírva, hogy csak ámul az ember, meg aztán, a különböző alakzatok és madarak is érdekesek. Sajnos fotózni nem tudtam, mert a körbevezetés közben nem tartottam illendőnek állandóan leragadni a fényképek kedvvért. Megnéztük az újonnan épült rózsa kertet, majd a hatalmas parterrt, ami a teraszról lenézve irdatlan látványos, no de ez is a funkciója. Ez a kert nem kifejezetten gyűjteményes kert, sokkal inkább formakert, amiben rengeteg olasz szobor van. Nagyon érdekes, hogy pl. az egyik szobron él egy miniatűr mediterrán csigafaj, amit a szoborral együtt hoztak be Angliába valamikor a 20.sz. elején és azóta is megvan a csiga a szobron. Az egyik irodai helyiségben volt az interjú, hihetetlen kedvesek voltak, jól is sikeredett minden, sajnos mégsem kerültem be, no de csak előre, legközelebb.
Visszafelé is stoppoltam egy kicsit, de végül rám sötétedett, így fogtam egy buszt a Heatrow-ra, majd onnan a Gatwick-re,ahová már eljöttek értem kocsival.

Nagyjából ezek történtek októberben velem, a novemberi történésekkel hamarosan jelentkezem, addig is szép napokat, jó kertészkedést!