Torockói-hegység stoppal, nomadizálva (ERD17)

Már az év kezdete óta tervben volt egy újabb kerülő a Torockói- hegységben Csaba barátommal, ami végül társaságában nem tudott megvalósulni, ugyanakkor számomra megadatott, hogy újra a Köveken kalandozzam.

Történt pedig, hogy családi program okán Békéscsabára mentünk, majd én ott is aludtam nővéreméknél, így rövidítve a távon. Másnap onnan indultam neki, a megközelítőleg 270 km-es távnak, ami egy napba simán bele kell, hogy férjen. Gyuláig igen zökkenőmentesen jutottam el, de mint utóbb kiderült, rossz felé mentem, így a Gyulavári határátkelőn kötöttem ki, mely természetesen az Arad felé vezető úton helyezkedik el. Mikor rájöttem, eléggé hülyének éreztem magamat, hogy miért nem néztem térképet, de mindenek oka van. Átvágtam Gyulán gyalogosan, majd Sarkad felé kezdtem el stoppolni.

Kolozs-vár felé

Rossz az irány főnök.

 No, meg is jött az utánfutóval felfegyverzett Ladám egy jópofa bácsival. Sarkadról nagyon érdekes fuvarom volt, hiszen egy tűzijáték készítő és kivitelező cég vezetőjével mentem egészen Nagyváradig, megtudtam, hogy csapatával második helyezést értek el tavaly a Makaóban rendezett tűzijáték világbajnokságon. Sosem gondoltam, hogy ilyesmiből is van világverseny. Mikre nem jó a stopp. Végül Nagyváradon megfalatoztam, majd elindultam a Metró felé, hogy ott újból fuvarra áljak lesben. No, nem telt bele sok idő, hamarosan egy román fuvarossal már Kolozsvár felé haladtam, ami nagyon érdekes volt, kedvenc kifejezésem az útból a cam caram kifejezés lett, amit úgy sikerült megértenem, hogy az angollal kevert románból jól jött ki a szövegkörnyezet, meg a hozzá tartozó kézjáték. Szerintem a lopásra használta kifejezést, és mellé valami politikusokat emlegetett. Az úton Királyhágó után leszakadt az ég, hatalmas eső kerekedett. Nem mentem egészen Kolozsvárig, kiszálltam Magyarlónánál, ahol már többször volt szerencsém megfordulni.

Zuhanyra várva

Ott sok pici fuvarral jutottam el a keresztútig. Meglepően jól beszéltek angolul a vidéki utcai népek is, ami azért figyelemreméltó. A keresztútnál meg is lett a fizetségem, milyen jó, hogy a lej már nem papír, hanem műanyag alapú, az esőben történő pénztalálás örömét nem rontja el az elszakad vagy nem szakad érzés, helyette jöhet a magabiztos törlés és már mehet is a zsebbe. Egy teljes lejjel lettem gazdagabb. Épp már rám esteledőben volt, amikor megérkezett fuvarom, ami azért volt emberileg érdekes, mert István, akivel kb. két perce találkoztam, rögvest felajánlotta hétvégi házát szállásként, mi több, megmutatta, hol a kulcs, hol a víz stb. Aztán még szívmelegítővel is megkínált, majd elvitt Torockóra a kúthoz, én meg felfelé indultam a Székely-kő lábához, ahol végül alaptáboromat felépítettem. Hamar felhúztam a sátramat, majd behúzódtam és nyugovóra tértem.

 

Pormacska

 Másnap reggel korán keltem, így már reggel hétkor a Székely-kőre nyargaltam felfelé. Az időjárás nem volt nagyon kedvező, állt az egész hegy a felhőben, ami ugyan néha kitisztult, de néha alig lehetett látni tíz méternél tovább. Már útközben megjelent egy csomó jó növény Saxifraga paniculata, Sorbus graeca, Sorbus transylvanica, Isatis tinctoria?, Helleborus purpurascens, Astrantia major, Spiraea sp., Genista sagittalis, Thymus serpyllum, Iris ruthenica, Pulsatilla sp. Polygala sp. stb. 

Felhőpárna

Isatis tinctoria 

Közös-Sorbus graeca 

Felérve kimerészkedtem a sziklásabb részekre, melyek irdatlanul csúsztak, de megérte, mert ott voltak a legjobb sziklagyepek. Fentebb is kószáltam egyet, aminek egy pásztorkutya támadás lett az eredménye. Önmagamon lepődtem meg a legjobban, mert azért, amikor kb. tíz megtermett állat ront az emberre, kétség nem fér hozzá, mindenki megijed. El is kezdtem hátrálni, majd amikor már elég közel voltak, akkor megtorpantam és feléjük indultam, és égtelenül elkezdtem velük ordítani. Na erre jól visszahőköltek. Azt hiszem ezt valahogy úgy hívják, hogy etológia.

Taraj

Iris ruthenica

Felmentem a láthatatlan felhőbe burkolózva a tetőre, de mivel nem láttam semmit és az eső is irdatlanul zuhogott, így lefelé vettem az irányt, ami nem is volt olyan egyszerű a felázott saras utakon. Volt benne fenéken csúszás, kúszás, esés, de azért a végére csak le értem sátramhoz. A sátram mellett egy másik nyáj pásztora várt,  ázott a szerencsétlen, majd megpróbált beszélni hozzám románul, de sajnos nem értettem. A sátor mellé letelepült két kiskutyája is, aminek nagyon örültem azért, mert hálás házőrzőnek bizonyultak a következő napokban. Az eső aznapra eléggé beszorított a sátorba, bár így volt időm a naplózási, csomagolási feladataimat elég jól megcsinálni, lepréselni a préselnivalókat, valamint feküdni és gondolkodni az eső kopogtatta sátorban.

Hello Koma

"Ház" őrző

 Délutánra egy kicsit megállt az eső, előmerészkedtem odúmból és elmentem egyet kerülni a legelőktől kissé fentebbi görgeteglejtőkre, mindenképp megérte a látványért.

Virágtenger

 Korán feküdtem, bár a bakancsszárító gyertyákat most is be kellett üzemelnem, így elég sokszor keltem fel megnézni nem ég e a sátor valahol.

Másnap szintén korán keltem, borult volt az idő, de nem esett, csak csöpögött néha. Eldöntöttem, hogy a Kő-köz két oldalát fogom aznap végigjárni. Gyalogosan jutottam Torockószentgyörgyre, majd onnan egy román, mint utóbb kiderült, telekocsis kompánia vitt el egészen a kövek tövéig. Húzták, a szájukat, amikor csak úgy ki akartam szállni, így hat lejt adtam nekik. Fogalmam sincs, hogy amúgy egy ilyenért mennyit szoktak adni, de nem nagyon volt ott idő, sem kedv variálni. Amint kiszálltam, eldöntöttem a menetrendet, ami az volt, hogy első nekifutásra a keleti oldalon nézek szét majd, utána a nyugatira megyek át.

Kő-köz

 El is indultam a kijelölt úton, de kb. 10 perc menetelés után már dzsungelharc lett az egészből, mindenféle vadcsapásokon, meg birkacsapákon, közben a gatyám szárát le kellett vennem, mert csurom víz volt minden az meg aztán szívni kezdte felfelé, így a sípcsonton szétgyötrése mellett döntöttem. Viszont volt egy rakat Stipa sp. meg Polygala major, Helianthemum canum és ovatum. Végül felértem egy kis nyeregbe, ahol az első két kicsike előcsúcsocska volt, az első és alacsonyabb eléggé gyér volt, persze rózsa, meg galagonya volt rendesen rajta. A tetején találtam néhány csaffadt Sorbus graeca-t, de semmi egyebet. A másik keresztes csúcsnak meg csak úgy nekimentem toronyiránt, bár nem hiszem, hogy létezik út felfelé. Talán az a felfelé vezető rész volt az egyik legértékesebb az egész kirándulásomból, persze ugyan teli volt Rhamnus-al, meg mindenféle töskölt cserjével, de a sziklagyepi részért simán megérte a szenvedést. Dictamnus albus-ok mindenhol, Geranium sanguineum, Iris-ek és még sok egyéb. Kiérve a tetejére a kereszt mellé szintén találtam Sorbus graeca-t, de semmi másnak még nyomát sem. 

Toronyiránt fel

Geranium sanguineum, Dictamnus albus

Keresztcsúcs

Ha pedig a felfelé utat nehéznek tituláltam, no, akkor a lefelé vezető még inkább az volt, a csúszós köveken, végül csak leevickéltem, de áldottam az eszemet. Lent elkezdtem gondolkodni, hogy mi tévő is legyek, merre induljak, végül megindultam a Kő-köz keleti, fő gerincének irányába. Itt végül ráakadtam újra a piros jelzésre, de nem sokan járhatnak arrafelé, mert olyan benőtt ösvényeken vezet keresztül, hogy csuda. Na, de csak kikecmeregtem a tetejére, ahol letettem a cuccomat és elkezdtem szétnézni a nyugatra néző meredek sziklagyepben. Végül jóval arrébb felfedeztem néhány S. aria szerű növényt, meg persze S. graeca-t, valamint egy kicsike S. torminalis-t. További növényeket láttam a jó meredek falakon is, de azokhoz kimenni nem mertem, és nem is nagyon lehetett volna. Végül még rátaláltam egy folt Iris graminea-ra, ami épp virágzás előtti állapotban volt.

Susnyásba be-Az a bizonyos piros út

Déli-orom

 Szedtem a sátorfámat és a Quercus pubescens erdőben kicsit lentebb ereszkedtem, és kikötöttem a kiemelkedő legutolsó déli meredély tövében, melyre egy darabig fel is mentem, mert berkenyéket véltem felfedezni a távolban. A kilátás pazar volt onnan fentről, ahogy délfelé tekintve a végtelen lankákon a teraszok peremén megtelepedő facsíkok, virágos kaszálók, búzatáblák és persze erdők változatos foltjaitól tarkított tájra lestem.

Kitekintő

 

Tőből

Közben a Nap is kisütött, így hirtelen párás meleg lett, ami gyors vetkőzésre sarkallt. Lefelé már a meredély túloldalán jöttem, ahol egy darabig görgeteglejtők és sziklagyepek váltakoztak a jobbomon, a túloldalt a rengeteg erdő. A kaszálókat elérve Linum flavum-ba futottam, amit most láttam elősször, nagyon megörültem. Az útra érve kicsit megálltam gondolkozni, végül a nyugati oldal bejárása mellett döntöttem, lévén, hogy még csak délután fél három volt. Utamat állta egy kicsike patak, kerestem egy gázlót, és mivel már bakancsom teljesen csucsogott a víztől, így csak simán belégázoltam. Itt is csak úgy toronyiránt indultam, aminek meg is lett az eredménye, mint úgy általában mindig, így lehet jobbnál jobb rejtett zugokra bukkanni. Láttam egy folt fehérséget a távolban, majd gondoltam megnézem mi is az, nagy meglepetésemre gyönyörűen virágzó gyapjúsásoba értem (Eriophorum sp.) ami mellett ott voltak a Carex flava/C. lepidocarpa tövek. Ahogy ott álltam és fotográfiákat készítettem az egyik lábam elkezdett süppedni befelé, így jobbnak láttam arrébb állni. Ugyanezen kaszáló túlsó végén is volt egy patak, ami mentén hatalmas foltokban Astrantia major-ok nőttek, amki majd kicsattantak az egészségtől, pont volt, ami már virágzásnak indult. Szeretem ezt a növényt nagyon.

Eriophorum sp. 

Astrantia major

Nagy völgycsillag

 Átkelve a kicsike patakon, belementem egy akáckefébe, amin meglepően hamar sikerült túlkerekedni. Ezt követően egy remek kaptatás következett az erdő alatt, majd a sziklagyepek tövében elemózsiázó szünetet tartottam, mert már reggel óta nyomtam, bár szerintem ilyenkor könnyű jóllakni a növények élményeivel, így aztán a tényleges fizikai evészet sokadlagossá válik a napirendben. A sziklagyep itt is jó volt az Onosma-val, meg kakukkfűvel, valami kígyófélébe már majdnem megint belesétáltam, aztán a kezemben lévő piszkafával bírtam rá a továbbállásra. Az eső lába itt is újra lógni kezdett, és a szél is mintha feltámadóban lett volna, de szerencsére nagy eső nem jött, csak távol, Enyed környékén szakadhatott az eső, de kegyetlenül. 

Az első kisebb csúcsra kitérve még semmit sem láttam, csak gyönyörű kilátást, majd aztán a második csúcsocskán S. transylvanica tövekre bukkantam, melyek eléggé kint a peremen vannak, így megközelítésük eléggé korlátozott volt, főleg esőutáni, csúszós hangulatban. Itt elidőztem egy darabon, majd a piroson a bentebb lévő csúcs felé indultam. A jelzés számomra gyanús módon egy erdészeti úton haladt, gondoltam, ez biztosan nem a csúcsra vezethet. Így bevetettem magam a sűrűjébe, ami megint csak tanulságos volt, hiszen egy régi, tarra vágott erdőrészt „csodálhattam” meg megérintő közelségből. Azt láttam, hogy az egész területen a gyertyán a hirtelen megnőtt fény hatására, irdatlanul kisarjadt, de a gyors növekedésnek, mint úgy általában, itt is ára volt, hiszen satnya seprűk alakultak ki, melyeket a szél rendre elhajlítgatott, mint amikor valaki egy horgászbottal nagy halat fog. Azért Cephalantera damasonium foltra itt is ráakadtam. Fentebb verekedetem magam susnyában, majd újra egy meredek sziklagyepi rész következett. 

Gyertyán kefe

No, ide sem véletlenül sodort a jó sors, mert a tavalyi évben az Ordas-kövön látott Clematis recta itt teljes virágos díszben pompázott. Hatalmas töveit el sem lehet kerülni akkorák. Fent újra keresésre indultam a peremeken, de nem találtam semmit sem. Még a távolban újra lovakat őrző kutyákat láttam, melyek hangos csaholással próbáltak másfelé kergetni. Legyalogoltam a gyepek aljába, ahol megtaláltam a feltételezett piros jelzésem másik végét. lefelé már azon mentem.

Clematis recta

 Visszaérve a kereszteződéshez, most már tényleg lefelé vettem magam, de jobb kézre eső peremeken berkenyéket láttam, gondoltam csak megnézem mifélék. Érdekes, hogy egyikük bokrosodó alakú növény volt, másikuk viszont egytörzses fa. A lenti „vár” tövében ballagtam el, ami az otromba betonozás és parlagi galambtenyészetek fellegvára, néhány csahos kutyával, meg némi kuplerájjal megspékelve. Az út mellett még gyalogoltam egy kicsit, de hamarosan már kocsiban ültem és Torockó felé robogtam. A sátram még a helyén volt, senki azt el nem piszkálta. A vizes bakancsot jól esett már azért levetni, körmeim sárgára színeződtek, talpam irdatlanul kiázott. Délutánra kimosolygott a Nap is a felhők közül, de hamarosan újra csepegni kezdett az eső. Korán nyugovóra tértem aznap is a naplók megírása után. A reggel hideg, az ég biztatóan kék volt, ugyanakkor a völgy még telis-tele volt misztikus párákkal, bárány bégetéssel, kurjongató juhászokkal. Az elhatározás, hogy összecsomagoljam csuromvizes sátramat és ruháimat nehezen jött, de azért csak nekiálltam. Pont indulni akartam, amikor a román juhász odajött, és közben románul próbált magyarázni valamit, de végül kiderült magyarul is beszél, így próbálta két kicsi kutyáját rám sózni. Megbeszéltük, hogy ezt most sajnos nem tudom vállalni, hazafelé indultam. A falut még gyalogosan hagytam el, majd nemsokára már egy Dacia vendége voltam egy rövid ideig. Utam hazafelé meglepően gyorsan alakult, ugyan még utaztam tájfutókkal, meg nyolc liter tej és egy kedves román család társaságában. Hazafelé szerencsém volt, mert Püspökladányig sikerült fuvart találnom. Onnan pedig semmi érdekes nem történt igazán, talán az, hogy a törökszentmiklósi cigányok még megpróbáltak utánam kurjantgatni, de nem igazán értettem, hogy mit is akarnak, estére már idehaza szárítottam átázott irhámat.

Torockói reggel

Az út meglepően jól sikerült rövidsége ellenére, így nagyban köszönhetek mindent jótevő sofőr barátaimnak minden egyes kilométerért.

Látott fás fajok:

Quercus pubescens, Q. petraea, Populus tremula, Fagus sylvatica, Carpinus betulus, Acer campestre, A. platanoides, A. pseudoplatanus, Crategus spp., Rosa spp., Coryllus avellana, Cornus mass, C. sanguinea, Rhamnus chatartica, R. saxatilis, Pyrus pyraster, Sorbus graeca, S. transylvanica, S. aria, S. torminalis, Berberis vulgaris, Cotoneaster tomentosus?, Alnus glutinosa, A. incana, Tilia cordata, Salix spp., Taxus baccata, Viburnum lantana, V. opulus, Fraxinus ornus, Sambucus nigra, Prunus spinosa, Hedera helix, Rubus spp., Chamaecytisus sp.?, Spiraea sp.