Beth Chatto Kertje-Inspiráció és valóság

Vannak Kertek, melyekre bátran mondhatjuk, hogy mérföldkőnek tekinthetők a kertészkedés feledésbemerülő kezdetétől, és a végtelenbe futó, poros útja mentén. Ilyen Beth Chatto Kertje is, Elmstead Market település mellett, Colchestertől kb. 15 km-re.

A Kert építése 1960-as években kezdődött, amikor is Beth és Andrew Chatto felépítette házát a terület közepén, majd az azt körülvevő almaültetvényből Kertet és Faiskolát kezdtek kialakítani. Essex tartomány Anglia keleti oldalán helyezkedik el, a közhiedelemmel ellentétesen, nagyon száraz (550-600 mm csapadék/év) és szeles, nem ritkák a 30 fok feletti nyári melegek sem. A Kert filozófiájának kialakítására nagy hatást gyakorolt Andrew Chatto egész életére kiterjedő, a kerti növények eredeti élőhelyeinek, ökológiájának átható megismerésére irányuló érdeklődése. Kertjük megépítésével rávilágítottak arra a tényre, mely szerint az élőhelyismeret, növényföldrajzi tudás és az egyes növények élőhelyein uralkodó klimatikus tényezők megértése elengedhetetlen fontosságúak egy természetes hatású Kert létrehozásánál. Mottójuk: „Megfelelő növényt, megfelelő helyre”. A növények művészi igényű elrendezését, összepárosítását Beth álmodta meg. Tapasztalataikról és a Kert különböző részeinek fejlesztéséről több könyvet, újságcikket publikáltak, melyek olvasmányosságukkal, egyszerűségükkel és emberi hangvételükkel elévülhetetlen helyet teremtettek számukra a kertészek szent erdejében.

Mostani hétvégémen eltaláltam, hogy elmegyek megnézni a fentebb részletezett Kertet, ha már itt vagyok tőle nem oly messze. Reggel kibattyogtam az út mellé, majd hamarosan már zötyögtem is Maldon irányába, ahol röviden körülnéztem, majd megindultam Colchester irányába. Olyan szerencsém volt, hogy pont Hyde Hallból járt az egyik hölgy arra, így Colchesterben ki is tett a megfelelő úton. Innen is viszonylag gyorsan lett fuvarom egyenest a Kert bejáratáig.

Már ahogy belép az ember valahogy olyan érzés, mint ha egy magánkertbe mennél be, de aztán továbbhaladva kinyílik a tér a tavakra és rögtön egy burjánzó zöld tengerbe esik bele a szemlélő. Én is így jártam, igaz eleinte eléggé borongós volt az idő. Így nyár végére, ősz elejére azért látszik, hogy már a levelek készülődnek a végső elmúlásra, de sok évelő még ilyenkor is remekül virágzik és díszít. Három közepes méretű tavacska helyezkedik el a legmélyebbnek számító völgyecskében. Körülötte nagyobb szigetágyásokban tömérdek mennyiségű évelő és hagymás került ültetésre. 

Számomra nagy tapasztalat volt azt látni, hogy mennyire ésszel és érzékkel bántak a fákkal és cserjékkel. Az árnyékot adó nagy tölgyek viszonylag magasra vannak gallyazva, és a koronájukból is ritkítottak ki, így megfelelő mennyiségű fény juthat az évelőknek. Ez a korona ritkítás azért sem nélkülözhető ilyen alacsony csapadékmennyiségű területeken, mert az egyszer-egyszer lehulló néhány mm csapadék némiképp eljuthat az évelőkig, viszont teljes koronával szinte nem is kapnának csapadékot. Ebben a Kertben kb. 1/3 fás növényhez jár 2/3 lágyszárú. Ez hatalmas mennyiséget jelent, de ezzel a célal hozták létre a Kert mellett helyet foglaló Faiskolájukat, mely kiszolgálja mind a Kertet mind az ide látogató kertbarátokat ritkán beszerezhető növényekkel.

 A vízi kertrészlet után elindultam a Rezervoár részlet felé. Talán a legszebb pillanat az volt, amikor észrevettem, hogy mennyire szép a harmattól gyöngyöző Alchemilla levelek közül előbúj Colhicum virágok csoportja.

Colhicum 'Rosy Dawn'

 Tovább haladtam a Woodland Garden felé. Temérdek Colhicum öleli körbe az egész Kertet ebben az időszakban, és létesít kapcsolatot az egyes ágyások között. Teljesen egyszerű, még is látványos. Ezen a részen bolyongtam talán a legtöbbet, és láttam meg, hogy itt igazából nem is nagyon vannak úgymond „ágyak”, itt csak utak vannak amelyek körülfognak területeket, melyekbe egyszer beültették a növényeket és miután megvetették lábukat magukra hagyták valamilyen szinten őket. Az eredmény bámulatos és természetes hatású, és itt térnék vissza a cserjékre, kisebb fákra. Az oszloppilléreket főleg nagy Quercus robur-ok teszik ki, ezek alatt helyezkednek el a kisebb  fák, cserjék. A cserjék meglehetősen szellősen vannak telepítve, így belátni viszonylag nagy területeket, de ez még így is elegendő mennyiség ahhoz, hogy vezessék a tekintetet.

 Én önmagukban ki nem állhatom a tiritarka levelű, természetellenes kultivárokat, de ezen esetben, mértéktartó alkalmazásuk eszméletlenül látványt nyújt, bevonzza a tekintete, derűsíti az árnyákos teret. Szintén megemlítendő a szezonalitás fontossága a cserjék tekintetében is. Nekem rögtön eszembe is jutott egy példa, mely remekül szemlélteti ezt, egy erdei ösvény mentén. Álljon itt az én egyik kedvenc somsorom:

Cornus mas korai sárga virágaival lombfakadás előtt szimbolizálja a tavaszt, majd a nyári lombjával és alakjával díszítő Cornus controversa ’Variegata’ következik, ez után az őszi színeket a Cornus florida gyönyörű vöröses lombja hozza, majd legvégül a nagyobb foltokban igazán látáványos Cornus sanguinea ’Midwinter Fire’ vagy Anny’s Winter Orange’ teremti meg vesszőinek vöröses-narancsos színével.

Hydrangea petiolaris

Az utóbbi időben az ülő alkalmatosságokra is nagyon kezdtem figyelni, mi több rengeteg pad fotóm van már, melyek egymásmellé rendezésével bebizonyosodhat, hogy egyes esetekben ugyan mutatósak a hagyományos, vásárolt padok, de a házilag, három darab fából összeállított egyszerű kis láblógatók mennyivel tájba simulóbbak tudnak lenni egy természetes hatású Kertben. A Woodland rész legvégében álló Acer griseum meg egyenesen kiabál magáért.  Barna hámló kérgét, az itt-ott beszüremlő napsugarak keltik igazán életre.

Ezek után visszaballagtam a Long Shady Walk mentén átkanyarodtam a Scree Garden felé, amiben jelenleg több ágyás is átrendezés alatt áll, de jobbnál-jobb szárazságtűrő növények vannak bennük, kavicsos, jól drénezett közegben.

 Ki is mentem ezután a Faiskolát megnézni, ami majdnem akkora mint, maga a Kert. Az egész a növények igényeinek megfelelően van elrendezve, így lehet árnyéki, sziklakerti, vízi és mocsári növények közül válogatni. Szintén érdekes, az egyik fóliasátor úgy van kialakítva, hogy a végében, szellősen asztalok és székek vannak, így a kávázóból oda is ki lehet ülni, mely megfelelő igényű kialakítás mellet, tud nagyon hangulatos is lenni. Azt is be kell vallani, hogy ilyen helyen az ember egy vagyont eltudna költeni, és a kísértések egész tárháza jön szemtől-szembe. Csak néhány példa, Mukdenia rossii, Cyclemen hederifolium Silver Leaf form, Darmera peltata stb.

Végül csak visszamentem, még egyszer körüljárni. Jó volt, hogy a Nap is kisütött így a Woodland Gardenben az egyik út szélére telepedtem, hogy átadjam magam a csendnek és a látványnak. Láttam még magamfajta szabadulni nem tudó társakat, akik szintén csak körbe-körbe köröztek.

Végül a kijárat körül kialakított Gravel Gardent néztem meg, amit nem öntöznek, csak ültetés után néhányszor. A növényeket igazából nagyobb szemű kaviccsal vastagon letakar ágyásokba helyeztek el. A magas növésű fűfélék virágzatai a szélben mozgalmassá teszik az amúgy szárazsághoz adaptálódott, durva megjelenésű növényeket.

Hazafelé sikeresen vettem az irányt, ugyan némi esőt kaptam a nyakamba, de szerencsésen, kb. 5 órára visszaértem.

Remélhetőleg másik évszakban is megtudom majd látogatni ezt a Kertet, hogy további észrevételeket, ötleteket sikerüljön meglátni, megtanulni és megosztani.