Egy újabb időszakom végére értem, amit szeretnék
számotokra összefoglalni, néhány élménnyel, tapasztalattal, és bízva abban,
hogy ez talán majd másokban is elvethet egy-egy gondolat magot.
Itt az elején szeretném tisztázni az alapadatokat,
amelyekkel nem akarom húzni az időt, hogy legyen több hely a tanulási
folyamatom kibontására.
Szóval, fogtam magam december elején és
Dél-Angliából felmentem Skóciába az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert
Benmoreban lévő kertjébe, ami Glasgowtól nem messze, a nyugati (esős) oldalon
található (itt voltam már két évvel ezelőtt is, közel négy hónapot). Bevallom,
nagyon hiányoztak már az ottaniak. Fogalmam sem volt, hogy meddig fogok ott
maradni, csak mentem, mert úgy éreztem mennem kell. Kaptam szállást ingyen a
kertben, de önkéntes diákként dolgoztam, így anyagi javaimmal ésszel kellett
már az elejétől gazdálkodnom. A teljes összeg amit délen kerestem 1500 font
volt, ebből 1000 volt nálam, 500 egy csekken hevert. Nem azért szeretném
megjeleníteni az összegeket, hogy ebből arra következtess, hogy mennyire
baromira jó is nyugaton a fizetés, hanem, hogy lásd, lehet okosan is kezelni a
pénzt, ami a végső anyagi összegzésből jól fog látszódni.
No, de a pénzügyeket hagyjuk a legvégére,
helyette élményeimet, tapasztalataimat, érzéseimet szeretném megosztani.
Kertészként a kert fenntartási és fejlesztési
munkáiba csöppentem bele a télen. Sohasem jártam még télen Skóciában, de azt
kell mondjam, az időjárás nem egy elviselhetetlen azért arrafelé, sokat esett
az eső, mint mindig, volt hó is, meg hatalmas viharok, sok sár, de nem volt
hidegebb -10 foknál, ami azért nem egy borzasztó hideg. Kezdetben egy kicsit szoknom
kellett a skót akcentust, de aztán felvettem a fonalat. A tavasszal a mocsári
kertrészletük fejlesztésében segédkeztem, ami szintén remek tapasztalat volt.
 |
| Mocsári kert újraszervezve |
Érdekes, hogy egyhuzamban éltem egyedül négy
hónapot lakótársak nélkül, így lettek nagyon jó barátaim a munkatársak között,
egy-egy közös munkautáni sétával, ebéddel, vacsorával, vagy csak teázással
beszélgetéssel, és persze sok közös munkával. Az ember szociális lény, így az élményeit, tapasztalatait, örömét és bánatát mindenképp meg szeretné
osztania másokkal, mert másképp az egész eléggé nyomasztóvá tudna válni. Én
teljesen boldog voltam a szituációval. Láttam, hogy a szenvedélyes és a teljes
szívből-lélekből emberek megtalálják egymást nagyon hamar, mert vágyunk arra,
hogy megosszunk, motiváljunk és újat tanuljunk.
 |
| Sean, jómagam és egy hatalmas levelű Schefflera, Linn Botanic Garden |
Szintén érdekes, hogy úgy érzem elkezdtem egy
más szemlélettel tekinteni a Kertre. Higgyétek el, nagy élmény egy ilyen
szervezetben mint RBGE dolgozni, de egy idő után azt vettem észre, hogy hiába
is, szervezeti szinten is elkezdtem gondolkozni az egészről, és persze egy csomó
érdekes dologba láttam bele. Ilyen volt pl. a kommunikáció az egyes felek és
egységek között, vagy épp a tervezés, szervezés, kivitelezés. No, meg volt
benne egy csomó érdekesség (direkt nem írtam hibát, mert valójában a hibák
lehetőségek az újragondolásra), amik szintén további gondolkodásra sarkalltak.
Azt hiszem, azért is nagyon jó, ilyen önkéntesként látni különböző
szerveződések belső és külső dolgait, mert egy tét nélküli pozíciót töltök be,
amolyan megfigyelőként, és őszinte lehetek az egyes kérdésekben, mert nincs
semmi veszítenivalóm, persze téve mindezt a józan ész és érzékletesség útján.
Az életvitelről is említenék néhány gondolatot.
Már az elejétől elkezdtem minden hetemet tervezni, csak egy füzetben vezetve a heteket és, hogy a következő héten, mi az, amit szeretnék elérni,
megcsinálni (kivételt képez egy hét, amikor teljesen K.O., influenzás beteg
voltam, ott nem nagyon volt mit tervezgetni). Majd a hét elteltével kiértékelni
az elmúlt hetemet, hogy mit sikerült megcsinálni, mit nem, és mi az, amivel
ugyan foglalkoztam, de nem lett kész. Ez oda vezetett, hogy elkezdtem tisztába
kerülni önmagammal, hogy mik azok, amiket könnyen elvégzek és mik azok, amik
több időt igényelnek, vagy egyszerűen csak nem szeretek. A másik oldalán ennek
a füzetlapnak, könyvelést kezdtem vezetni, az összes számlát, jegyet stb. sorba
rendezgetni, bevételeimet is hozzátenni, melyekből végül heti és havi
összegzést és statisztikát tudtam készíteni. Láttam, hogy mennyibe kerül egy
átlagos hét, tudtam előre kalkulálni, hogy a jelenlegi anyagi helyzetemben
mennyi ideig tudok még vígan kalandozni nyugati vizeken. Bevallom meglepődtem a
végére.
 |
| Beteges kilátások |
A kertek
tekintetében, elkezdtem sokat olvasni az esztétikáról, a színek, formák
szerepéről, gyakorlati kivitelezési folyamtokról, fókuszokról és tájképről,
kicsi és nagy léptékű területek hasznosításáról. A gyűjtemények elrendezéséről
alkotott képemet tovább fejleszthettem. Én idáig például nem szerettem a
rózsákat, de rájöttem, hogy bizonyos közegben megvan a helyük és szépségük, így
tehát nincs olyan, hogy ne lehetne valamilyen unalmasnak tűnő, nem szeretett
növényt egy jó ötlettel szerethetővé tenni. Nem szerettem a fajtákat, főleg nem
a tiritarka levelűeket, de pl. egy mélyárnyékos területen, ezek a „világító”
foltok, hozhatnak fényt és kelthetnek világosabb érzést a szemlélőben. Szintén
sokat tanultam a növények tűréséről is. Sokszor emlegetjük idehaza:-Csak a tél
ki ne vigye-mondatot. Ez a tűrés korántsem csak a téli hidegről szól, ez egy
hatás komplexum, amiben ugyan helyet kap a téli hideg is, de számít a nyári
meleg hosszúsága, a mikorklíma, a talaj típusa, tápanyagtartalma, kémhatása, a
növény genetikai állománya, a növény kitettsége vagy szélárnyékossága, a
drénezés minősége, vagy a talajvíz szintje. Ezen tesztelés persze, egy
„véreskezű” tevékenység, mert meg kell tudni ölni a növényt, el kell tudni
engedni a pátyolgató szeretetet, és kitenni az időjárás mostohaságának. Ez sokszor
nem egyszerű, főleg, ha élmény is kapcsolódik hozzá. Én azt a filozófiát
kezdtem el követni, hogy szaporítsunk minél több növényt magról, neveljük 1-2
évig cserépben, majd rögvest ültessük a helyére. Vessünk sokat, ültessünk
sokat, majd néhány év elteltével vegyük számba a túlélőket, lepődjünk meg.
Keressünk minél több planting pocketet, kísérletezzünk a helyekkel. Például
sokáig azt hittem, hogy a Cyclamenek árnyéki, erdei növények, de élőhelyi
példák alapján, száraz, tűzőnapos sziklák között, mint alpine növények is jól
szuperálnak, és simán bírják a hideget és meleget egyaránt, a kulcs a drén.
Szintén
jártunk több kertben is, amiből talán a Linn Botanikus Kertet emelném ki, ami
egy magánkézben lévő, szomorú történetű hely, és mi csak a „Lost Plantsman’s
Garden’ elnevezést használtuk rá, mert tényleg burjánzik a növényzet ott
(olvassátok el a történetét, érdekes).
 |
| Linn Botanic Garden |
A tavasz igen hamar elkezdődött, mert már január
végén megjelentek az első Rhodik, ami igencsak meglepő volt, próbáltam a
fényképezésükkel lépést tartani, aztán március közepén megjött a robbanás, és
lehetetlenné vált az egész. Ugyanakkor úgy érzem, hogy sikerült tovább
mélyítenem a Rhododendronokhoz fűződő tudásomat.
 |
| Új kedvenc-Fehér alapon rózsaszín foltok- Rhododendron irroratum ssp. irroratum |
Márciusban lejöttem felvételizni az RHS Hyde
Halljába, ami szintén érdekes és tanulságos látogatás volt, a kert fiatal és
szuperül tanulmányozhatók benne a fiatal kertek elemei. A felvételi is jó
tapasztalat volt, így szeptembertől velük tanulhatok egy éven keresztül, ösztöndíj keretein belül. Ákos barátomnak, Martinenak és mindazoknak, akik segítettek
szeretnék köszönetet mondani ezen úton is.
 |
| RHS Hyde Hall |
Végül a déli családnál is előfordultam
meghívásukra, sajnos ez a tartózkodás sem alakult jól, bár a munkát a
kertjükben élvezettel csináltam. Sajnos az emberek érdekesek és furcsán is
tudnak viselkedni néha, mi több, egyesek kifejezetten értenek a lelki úton
történő hadviseléshez. Ugyanakkor mint mindig, így most is kettőn állt a vásár,
magam is hibák sorozatát követtem el esetükben, melyek jó leckének bizonyultak.
És majdnem végül, de nem utolsó sorban,
alávetettem magam a kaland kedvéért a Glasgow-Budapest buszútnak, ami remek volt, furi alakokkal. A Glasgow-London teljesen oké volt, majd elmentem egyet
kerülni Londonban, mert még mindig csak átutaztam. Elmentem megnézni
Westminstert, és értetlenül álltam a London Eye-al fotózkodó tömegek láttán,
mert szerintem unalmas, bár lehet, hogy csak nekem van furcsa ízlésem. Én nem fotóztam
semmit, az interneten ezerszer jobb fotókat találni ilyesmikről. Visszamentem a
Victoriara, és ott összefutottam egy belga sráccal, aki hasonszőrűen
lerongyolódva olvasgatott, majd kiderült, hogy nagyon hasonló cipőben járunk,
bár neki nincs hová hazamenni, így csak járkál Európában és megpróbál
megszakítani minden kapcsolatot a „modern” világgal, mesélte, hogy kidobta a
telefonját, nincs számítógépe, se semmije, csak egy hátizsáknyi túlélő cucc és
kész. Reggel elbúcsúztunk, majd felültem a járatomra. Eleinte kevesen voltunk,
majd egyre jobban megtelt az egész, szlovák cigányokkal, idős nénikkel, magyar
építőipari munkásokkal, egyikük mellém települt egy tálca sörrel, ami néhány
óra múlva már nem volt sehol. Végül a mellettem ülő kőműves srác elkezdett
ordibálni a szlovák sofőrökhöz magyarul, hogy neki egy cigarettát csak el
kellene szívnia, meg kávé is kellene, meg, hogy ha nem állnak meg akkor
felrúgja őket. Ebben a szituációban az én gondolataimat csak úgy cikáztak, elég
proli helyzettel álltam szemben. Végül még beszélgettünk is és meghallgattam,
hogy mennyit keres, és mikre futja a pénzből. Rájöttem, hogy ezek az emberek
hiába keresnek 900-1000 ezer forintnyi pénzt havonta, mégsem tudnak vele
gazdálkodni, rögtön szórni kezdik, és igényeik hirtelen úgy megnövekednek, hogy
arra szavak nincsenek.
És most végül a statisztikámról. Az életemet
havi 100-110 fontból oldottam meg, ami nagyon jónak mondható. Áprilisban
dolgoztam hétvégente magánkertben is, ami szintén jó volt és a déli kalandom is
eredményezett némi pénzt. Így a végösszeg 1200 font lett, aminek kifejezetten
örülök.
Végezetül újra itthon vagyok, és folytatom a
növényeimmel ott, ahol abbahagytam, rengeteg a tennivaló. Reménykedem benne,
hogy sikerült némiképp értékes élményeket, tapasztalatokat megosztani veletek.
 |
| Benmore dwarfs under the giants |
A kaland pedig folytatódik tovább ezen a nyáron
is.
