Újra és pozitívan-Csak jó B tervek kellenek

Egy újabb időszakom végére értem, amit szeretnék számotokra összefoglalni, néhány élménnyel, tapasztalattal, és bízva abban, hogy ez talán majd másokban is elvethet egy-egy gondolat magot.

Itt az elején szeretném tisztázni az alapadatokat, amelyekkel nem akarom húzni az időt, hogy legyen több hely a tanulási folyamatom kibontására.

Szóval, fogtam magam december elején és Dél-Angliából felmentem Skóciába az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert Benmoreban lévő kertjébe, ami Glasgowtól nem messze, a nyugati (esős) oldalon található (itt voltam már két évvel ezelőtt is, közel négy hónapot). Bevallom, nagyon hiányoztak már az ottaniak. Fogalmam sem volt, hogy meddig fogok ott maradni, csak mentem, mert úgy éreztem mennem kell. Kaptam szállást ingyen a kertben, de önkéntes diákként dolgoztam, így anyagi javaimmal ésszel kellett már az elejétől gazdálkodnom. A teljes összeg amit délen kerestem 1500 font volt, ebből 1000 volt nálam, 500 egy csekken hevert. Nem azért szeretném megjeleníteni az összegeket, hogy ebből arra következtess, hogy mennyire baromira jó is nyugaton a fizetés, hanem, hogy lásd, lehet okosan is kezelni a pénzt, ami a végső anyagi összegzésből jól fog látszódni.

No, de a pénzügyeket hagyjuk a legvégére, helyette élményeimet, tapasztalataimat, érzéseimet szeretném megosztani.

Kertészként a kert fenntartási és fejlesztési munkáiba csöppentem bele a télen. Sohasem jártam még télen Skóciában, de azt kell mondjam, az időjárás nem egy elviselhetetlen azért arrafelé, sokat esett az eső, mint mindig, volt hó is, meg hatalmas viharok, sok sár, de nem volt hidegebb -10 foknál, ami azért nem egy borzasztó hideg. Kezdetben egy kicsit szoknom kellett a skót akcentust, de aztán felvettem a fonalat. A tavasszal a mocsári kertrészletük fejlesztésében segédkeztem, ami szintén remek tapasztalat volt.

Mocsári kert újraszervezve

Érdekes, hogy egyhuzamban éltem egyedül négy hónapot lakótársak nélkül, így lettek nagyon jó barátaim a munkatársak között, egy-egy közös munkautáni sétával, ebéddel, vacsorával, vagy csak teázással beszélgetéssel, és persze sok közös munkával. Az ember szociális lény, így az élményeit, tapasztalatait, örömét és bánatát mindenképp meg szeretné osztania másokkal, mert másképp az egész eléggé nyomasztóvá tudna válni. Én teljesen boldog voltam a szituációval. Láttam, hogy a szenvedélyes és a teljes szívből-lélekből emberek megtalálják egymást nagyon hamar, mert vágyunk arra, hogy megosszunk, motiváljunk és újat tanuljunk.

Sean, jómagam és egy hatalmas levelű Schefflera, Linn Botanic Garden

Szintén érdekes, hogy úgy érzem elkezdtem egy más szemlélettel tekinteni a Kertre. Higgyétek el, nagy élmény egy ilyen szervezetben mint RBGE dolgozni, de egy idő után azt vettem észre, hogy hiába is, szervezeti szinten is elkezdtem gondolkozni az egészről, és persze egy csomó érdekes dologba láttam bele. Ilyen volt pl. a kommunikáció az egyes felek és egységek között, vagy épp a tervezés, szervezés, kivitelezés. No, meg volt benne egy csomó érdekesség (direkt nem írtam hibát, mert valójában a hibák lehetőségek az újragondolásra), amik szintén további gondolkodásra sarkalltak. Azt hiszem, azért is nagyon jó, ilyen önkéntesként látni különböző szerveződések belső és külső dolgait, mert egy tét nélküli pozíciót töltök be, amolyan megfigyelőként, és őszinte lehetek az egyes kérdésekben, mert nincs semmi veszítenivalóm, persze téve mindezt a józan ész és érzékletesség útján.

Az életvitelről is említenék néhány gondolatot. Már az elejétől elkezdtem minden hetemet tervezni, csak egy füzetben vezetve a heteket és, hogy a következő héten, mi az, amit szeretnék elérni, megcsinálni (kivételt képez egy hét, amikor teljesen K.O., influenzás beteg voltam, ott nem nagyon volt mit tervezgetni). Majd a hét elteltével kiértékelni az elmúlt hetemet, hogy mit sikerült megcsinálni, mit nem, és mi az, amivel ugyan foglalkoztam, de nem lett kész. Ez oda vezetett, hogy elkezdtem tisztába kerülni önmagammal, hogy mik azok, amiket könnyen elvégzek és mik azok, amik több időt igényelnek, vagy egyszerűen csak nem szeretek. A másik oldalán ennek a füzetlapnak, könyvelést kezdtem vezetni, az összes számlát, jegyet stb. sorba rendezgetni, bevételeimet is hozzátenni, melyekből végül heti és havi összegzést és statisztikát tudtam készíteni. Láttam, hogy mennyibe kerül egy átlagos hét, tudtam előre kalkulálni, hogy a jelenlegi anyagi helyzetemben mennyi ideig tudok még vígan kalandozni nyugati vizeken. Bevallom meglepődtem a végére.

Beteges kilátások

 Láttam sok embertípust is, láttam a tipikus „networking „ karaktereket, amiből lehet jót és irdatlan felületest is találni. Például, vannak, akik szépen és nagyon menő kifejezésekkel beszélnek és próbálnak kapcsolatot építeni, ami elsőre talán megnyerő is lehetne, de kiderül, hogy üresség honol mögötte. Vannak mások, akik szintén kapcsolatokat keresnek, de fordítanak időt és érdeklődést a másik fél megismerésére, sokkal barátságosabb és közvetlenebb hangnemben téve mindezt. Én rájöttem, hogy a kisebb, de barátibb kapcsolatrendszer a számomra elfogadható út, amely nem csak egy szakmai, de egy baráti, személyes faktorral is több. Vannak, akik vezető karakterek és vannak, akik nem szeretnek ilyen pozíciókban lenni, vannak, akik nyíltak és egyenesek, vannak, akik utalgatnak és körülírnak, vannak, akik egyszerűek, és vannak, akik túlkombinálnak.

 A kertek tekintetében, elkezdtem sokat olvasni az esztétikáról, a színek, formák szerepéről, gyakorlati kivitelezési folyamtokról, fókuszokról és tájképről, kicsi és nagy léptékű területek hasznosításáról. A gyűjtemények elrendezéséről alkotott képemet tovább fejleszthettem. Én idáig például nem szerettem a rózsákat, de rájöttem, hogy bizonyos közegben megvan a helyük és szépségük, így tehát nincs olyan, hogy ne lehetne valamilyen unalmasnak tűnő, nem szeretett növényt egy jó ötlettel szerethetővé tenni. Nem szerettem a fajtákat, főleg nem a tiritarka levelűeket, de pl. egy mélyárnyékos területen, ezek a „világító” foltok, hozhatnak fényt és kelthetnek világosabb érzést a szemlélőben. Szintén sokat tanultam a növények tűréséről is. Sokszor emlegetjük idehaza:-Csak a tél ki ne vigye-mondatot. Ez a tűrés korántsem csak a téli hidegről szól, ez egy hatás komplexum, amiben ugyan helyet kap a téli hideg is, de számít a nyári meleg hosszúsága, a mikorklíma, a talaj típusa, tápanyagtartalma, kémhatása, a növény genetikai állománya, a növény kitettsége vagy szélárnyékossága, a drénezés minősége, vagy a talajvíz szintje. Ezen tesztelés persze, egy „véreskezű” tevékenység, mert meg kell tudni ölni a növényt, el kell tudni engedni a pátyolgató szeretetet, és kitenni az időjárás mostohaságának. Ez sokszor nem egyszerű, főleg, ha élmény is kapcsolódik hozzá. Én azt a filozófiát kezdtem el követni, hogy szaporítsunk minél több növényt magról, neveljük 1-2 évig cserépben, majd rögvest ültessük a helyére. Vessünk sokat, ültessünk sokat, majd néhány év elteltével vegyük számba a túlélőket, lepődjünk meg. Keressünk minél több planting pocketet, kísérletezzünk a helyekkel. Például sokáig azt hittem, hogy a Cyclamenek árnyéki, erdei növények, de élőhelyi példák alapján, száraz, tűzőnapos sziklák között, mint alpine növények is jól szuperálnak, és simán bírják a hideget és meleget egyaránt, a kulcs a drén.

 Szintén jártunk több kertben is, amiből talán a Linn Botanikus Kertet emelném ki, ami egy magánkézben lévő, szomorú történetű hely, és mi csak a „Lost Plantsman’s Garden’ elnevezést használtuk rá, mert tényleg burjánzik a növényzet ott (olvassátok el a történetét, érdekes).

Linn Botanic Garden

A tavasz igen hamar elkezdődött, mert már január végén megjelentek az első Rhodik, ami igencsak meglepő volt, próbáltam a fényképezésükkel lépést tartani, aztán március közepén megjött a robbanás, és lehetetlenné vált az egész. Ugyanakkor úgy érzem, hogy sikerült tovább mélyítenem a Rhododendronokhoz fűződő tudásomat.

Új kedvenc-Fehér alapon rózsaszín foltok- Rhododendron irroratum ssp. irroratum

Márciusban lejöttem felvételizni az RHS Hyde Halljába, ami szintén érdekes és tanulságos látogatás volt, a kert fiatal és szuperül tanulmányozhatók benne a fiatal kertek elemei. A felvételi is jó tapasztalat volt, így szeptembertől velük tanulhatok egy éven keresztül, ösztöndíj keretein belül. Ákos barátomnak, Martinenak és mindazoknak, akik segítettek szeretnék köszönetet mondani ezen úton is.

RHS Hyde Hall

Végül a déli családnál is előfordultam meghívásukra, sajnos ez a tartózkodás sem alakult jól, bár a munkát a kertjükben élvezettel csináltam. Sajnos az emberek érdekesek és furcsán is tudnak viselkedni néha, mi több, egyesek kifejezetten értenek a lelki úton történő hadviseléshez. Ugyanakkor mint mindig, így most is kettőn állt a vásár, magam is hibák sorozatát követtem el esetükben, melyek jó leckének bizonyultak.

És majdnem végül, de nem utolsó sorban, alávetettem magam a kaland kedvéért a Glasgow-Budapest buszútnak, ami remek volt, furi alakokkal. A Glasgow-London teljesen oké volt, majd elmentem egyet kerülni Londonban, mert még mindig csak átutaztam. Elmentem megnézni Westminstert, és értetlenül álltam a London Eye-al fotózkodó tömegek láttán, mert szerintem unalmas, bár lehet, hogy csak nekem van furcsa ízlésem. Én nem fotóztam semmit, az interneten ezerszer jobb fotókat találni ilyesmikről. Visszamentem a Victoriara, és ott összefutottam egy belga sráccal, aki hasonszőrűen lerongyolódva olvasgatott, majd kiderült, hogy nagyon hasonló cipőben járunk, bár neki nincs hová hazamenni, így csak járkál Európában és megpróbál megszakítani minden kapcsolatot a „modern” világgal, mesélte, hogy kidobta a telefonját, nincs számítógépe, se semmije, csak egy hátizsáknyi túlélő cucc és kész. Reggel elbúcsúztunk, majd felültem a járatomra. Eleinte kevesen voltunk, majd egyre jobban megtelt az egész, szlovák cigányokkal, idős nénikkel, magyar építőipari munkásokkal, egyikük mellém települt egy tálca sörrel, ami néhány óra múlva már nem volt sehol. Végül a mellettem ülő kőműves srác elkezdett ordibálni a szlovák sofőrökhöz magyarul, hogy neki egy cigarettát csak el kellene szívnia, meg kávé is kellene, meg, hogy ha nem állnak meg akkor felrúgja őket. Ebben a szituációban az én gondolataimat csak úgy cikáztak, elég proli helyzettel álltam szemben. Végül még beszélgettünk is és meghallgattam, hogy mennyit keres, és mikre futja a pénzből. Rájöttem, hogy ezek az emberek hiába keresnek 900-1000 ezer forintnyi pénzt havonta, mégsem tudnak vele gazdálkodni, rögtön szórni kezdik, és igényeik hirtelen úgy megnövekednek, hogy arra szavak nincsenek.

És most végül a statisztikámról. Az életemet havi 100-110 fontból oldottam meg, ami nagyon jónak mondható. Áprilisban dolgoztam hétvégente magánkertben is, ami szintén jó volt és a déli kalandom is eredményezett némi pénzt. Így a végösszeg 1200 font lett, aminek kifejezetten örülök.

Végezetül újra itthon vagyok, és folytatom a növényeimmel ott, ahol abbahagytam, rengeteg a tennivaló. Reménykedem benne, hogy sikerült némiképp értékes élményeket, tapasztalatokat megosztani veletek.

Benmore dwarfs under the giants

A kaland pedig folytatódik tovább ezen a nyáron is.