Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy ugyan bizony
mit csináltam az elmúlt két hónapban, akkor rögvest mondhatom is, hogy olyan
túl sok mindent nem, De.
Szóval kertet nézni sem voltam, annyit mint a megelőző
kettő hónapban, viszont lett egy magán kertem amit, hétvégente elkezdtem rendbe
pofozni, és a valóság az, hogy nagyjából sikerült is, bár másfél havi
kapirgálástól azért olyan nagy csodát nem kell várni. Ellenben a helyzet
elkezdett elég furcsára váltani a családnál ahol laktam. Történt pedig, hogy én
magam utolsó sikertelen jelentkezésem után úgy döntöttem, hogy tovább állok.
Na, olyan sokat nem kellett gondolkozzak, hogy hová menjek, persze, hogy
Skóciába. Írtam gyorsan Benmore-ba, hogy esetleg lehetne-e róla szó, hogy a
télre, tavaszra visszajöjjek hozzájuk. Szerencsére nagy örömmel tudatták velem,
hogy persze, nyugodtan jöjjek vissza, ha akarok. Amikor ez kiderült, hogy én
két hét múltával, december elején elmegyek, írtak nekem egy olyan hosszú
listást, hogy még miket kell megcsinálnom, hogy én csak mosolyogtam rajta, mert
egyedül, azt a rengeteget tudtam, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Végül az
lett az egészből, hogy két hatalmas ruhásszekrényt megépítettem kb. 85%-ra, de
azzal ment folyamatosan az idő, hogy várni kellett az anyagokra, meg arra, hogy
valaki arra vetődjék megfogni a munka másik végét. Közben folyton megkaptam,
hogy hát, hogy ez így nem jó, meg úgy nem jó, meg gyorsabban kéne csinálni.
Mondtam, hogy az első szekrényeimet építem, és ne gondolják, hogy azért ez
olyan őrületesen egyszerű, főleg, ha nem
is szeretne az ember vacakot építeni. No, az utolsó előtti napon este fél
kilenckor elegem lett a „tolóajtós szekrények az ötszáz éves házban” című történetből,
fogtam magam és abba hagytam, úgy ahogy volt, gondolván, hogy még másnap reggel
sikerül felrakni és befejezni a hátralévő ajtókat. A hölgy nem volt otthon
aznap, csak este jött haza. Hallottam, hogy kiabál, de gondoltam a gyerekekkel,
mert bizony a házi feladat helyett égész délután nézték a tévét. Másnap reggel
épp indultam volna lefelé a szobámból, amikor ököllel dörömbölni kezdtek az
ajtómon. Kinéztem, láttam, hogy itt baj lesz, megmondtam, hogy hol a porszívó,
majd leszakadt az ég, és úgy lelettem ordítva, hogy csuda. Igazán ilyen
állapotban nem nagyon lehet szerintem senkivel sem érdemben beszélgetni
akármiről is, így megpróbáltam a lenyugvásra felhívni a hölgy figyelmét.
Nemleges választ kaptam. Ekkor visszahúzódtam a szobámba, összeszedtem a
motyómat, és elindultam, mondván, hogy egy napot simán elkempingezgetek én
valahol a városszélen decemberben is. Megállított az ajtóban, hogy magyarázzam
meg, hogy miért nincsen kész az egész. Mondtam, hogy egy olyan házban ahol sem
a padló, sem a plafon, sem a falak nem egyenesek, ott bizony a vízszintes és
függőleges síkokat megtalálni, nem játszi könnyedségű, a síneket szinkronba
rakni, meg egyszerűen egyedül baromi nehéz. Erre tovább kaptam a magamét. Abban
a helyzetben nem nagyon éreztem azt, hogy mi is lenne a megoldás, olyannal
szemben aki az előző három hónapban kedves volt velem. Sírtam. Ennek utána
megenyhült az éghajlat, de nem éreztem én ezt teljesen őszintének. Viszont
kaptam reggelit, meg némi nyugvást. Majd délután jobb a békesség alapon, újra
befogtak munkára. Fura mi? Nem voltam a legmotiváltabb az bizonyos. Estére
megkaptam az ellátmányomat, amiből az egész skót létezésemet alapozhatom.
Következő reggel elmentem
Londonba, Ákosékhoz, hogy az utolsó nap ellátogassunk két ígéretes kertbe.
Végül kislánya betegsége miatt, a Kew-ba mentem át, kifejezetten kihegyezve a
woodland garden részekre. A napot jól
elbóklásztam a kertben, ami végül szép napos lett. Sajnálattal láttam, hogy egy
ilyen magas színvonalú kertből is, pillanatok alatt lehet vásári bazárt
csinálni, a bizonyos Christmas in Kew nevű, műanyag és egyeltalán nem odaillő,
gagyi, ugyanakkor bizonyára sokakat megmozdító borzalom eseménnyel. A
növényanyag viszont változatlanul jó! Visszatértem Ákosékhoz, majd elmentünk
némi elemózsiát vásárolni, vettünk egy fenyőfát, finomat vacsoráztunk, majd
végül egy jót beszélgettünk kertekről.
 |
| Hamamelis x intermedia 'Orange Peel' |
Reggel a Victoriáról elindultam busszal,
mert a jegy annyira olcsó volt Glasgowba, hogy kár lett volna kihagyni. Az
egynapos utazás viszonylag eseménytelen volt. A magyar találkozást nem tudtam
ezúton sem elkerülni, beszélgettünk egy kicsit, majd én visszahúzódtam nyugvó
pozícióba. Este nyolckor értem Dunoonba, majd mivel senki sem vette fel a
telefont, hogy kijöjjön értem, fogtam magam és az esőben elkezdtem gyalogolni a
kb. 4-5 mérföldre lévő kertbe. Este 10 körül értem oda. Másnap reggel
Davidékhez voltam hivatalos reggelire. Nagyon örültem, hogy látom őket, majd
bementünk a városba nekem valami élelmet vadászni, amely esetben nem volt nehéz
a választás, persze, hogy a Morissonsba tértünk be. Nincs is más.
Szóval azóta itt vagyok fent. Az Ünnepeket is
itt töltöttem, ami külön élmény volt, lett egy hatalmas karácsonyfám, amit a
hegyről vágtam ki (Tsuga heterophylla) , fel is díszítettem tobozokkal, meg
szép színes termésekkel. Voltam hagyományos skót karácsonyi vacsorán, ebédeltem
munkatárssal, sétáltam a kertben sokat, az eső ellenére is és valójában sokkal
jobban érzem magam itt a hegyek között, mint lent délen a rohanásban.
 |
Dekorációm Benmoreban
|
Számadásképpen, erről az évről is szólnék
némiképp. Befejeztem az egyetemet, voltunk cserkésztáborban, jártam
Csehországban kertet látogatni, Szlovéniában és Ausztriában Lacival stoppoltunk
és hegyet másztunk, aludtunk híd alatt, felmásztunk egy 2500 méteres hegyre és
a költségvetés több mint a felét sörre költöttük. Aztán jártunk a
Déli-Kárpátokban Csabával Sorbus nézőben. A tavasszal kikeltettem és elültettem
kb. 100 különböző és új növényt, apukámmal szőlőt kapáltunk meg ültettünk, lett
jogosítványom, és végül elstoppoltam Angliába, ahol három hónapig éltem
a munkámért cserében, láttam szép kerteket, lettek új barátaim, láttam régi barátokat,
fejlődtem angoltudásban, találkoztam emberekkel és végül a szívem újra Skóciába
hozott. Lám milyen érdekes az ember.
 |
Ramonda serbica-Mendel University Botanical Garden
and Arboretum, Brno
|
Áldott új esztendőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése