Intenzív Kert vagy vadon dzsungel?

Megannyi különféle Kertet bejárva jelenleg is sokszor gondolkozóba esem annak kapcsán, hogy vajon mely fentebbi állítással értek egyet. Egyikkel is, másikkal is bizonyos pontokig. Úgy gondoltam írok néhány gondolatot Nektek arról, hogy én miképpen látom a helyzetet.

Kezdjük az intenzívvel. Mit is értek intenzív alatt? Olyan virágos ágyakt, melyek viszonylag szorosan beültetettek (a talajtakarás és gyom elnyomó hatás végett), másrészt fenntartásuk folyamatos emberi jelenlétet követel (gyomlálás, öntözés, mulcsozás, visszavágás, ide-oda kötözés, támogatás, deadheading, metszés stb.). 

RHS Hyde Hall ágyak nagy, blokkos ültetésekkel

Savill Garden

Jómagam sokáig teljesen extenzív, aborétumi szemléletet gondoltam a magaménak, így az intenzíven fenntartott területeket ugyan csodáltam, de kétkedéssel fogadtam. Valahogyan nem értettem a funkcióját az egésznek, aztán nem is olyan régen bedőlt ez a fal is. Mint mindenhol, itt is súlyos vétek az általánosítás csapdájába esni. Tudniillik, mindig a kontextus az ami számít, az, hogy milyen térben, milyen háttér előtt, milyen stílusú intenzív ültetés helyezkedik el. Be kellett látnom, hogy a nagy és sokszor ritka fásszárú különlegességek nem mindenkit ragadnak az egekig, mi több, vannak akik irtóznak tőlük, még bizony a kertészek között is vannak olyanok, akik fákról hallani sem szeretnének. A magyarázat az, hogy ezek a növények sokszor hatalmasak, nem emberi méretűek, másrészt ezek a növények képzik a csontvázat egy kertben, viszonylag rövid ideig „érdekesek” az egyszeri szemlélőnek.

Nagy tér, messzi nagy fák-Tiszakürti Arborétum

Persze van kivétel bőven. Tehát a csontvázat önmagában szemlélni nem oly érdekes, kivéve azoknak akik elhivatott anatómusok és egy életet szentelnek annak megismerésére, szóval egy elég szűk szelete a társadalomnak. Viszont vannak még ott más porcikák, melyek kiegészítik egy egésszé a testet. Itt lépnek be az évelők, hagymások, törpe cserjék, melyek az emberekhez elérhető távolságban, sokszor jóval hosszabban nyújtanak látványt. Már pedig az egyszeri ember látványt keres nem holmi csontvázat. Így valósulhat meg az, hogy itt egy optikai csalást lehet tetten érni. A nagy, távoli dolgok elé, mellé, köré telepített évelő virágos növények képesek a távolságokat „lehozni” vagy legalább is közelebb hozni az emberi szemlélőhöz és ezért is van nagy szükség rájuk. Van egy csomó szimpla és már jól bevált növény, mely megfelelően társítva, megfelelő mennyiségben használva olyan hatásosan funkcionál, hogy nekem is félre kellett tennem a megfásodni látszó gondolkozásomat (persze személy szerint elfogult vagyok még mindig). És, hogy kell e nekünk intenzív ágyás? Persze, egy bizonyos mértékig, de ne vegyen el annál nagyobb teret és energiát, mint amit a tér és kontextus neki enged, más szóval ne essünk át a ló túloldalára. Az is megfigyelésem, hogy sokszor nem a nagy felületek intenzív beültetése vált ki szép élményt az szemlélőből, hanem az ide-oda elbújtatott kicsi, de annál igényesebben kidolgozott mini részletek, melyekre csak úgy "véletlenül" akad rá mindenki.

Páfrányos zug a Savill Gardenben

Az extenzív fásszárúaknak is megvan a helyük a Kertben. A tavasszal jártam a Linn Botanikus Kertben Skóciában, mely a maga szomorú történetével és romosodó, elvaduló növényzetével is romantikus hely a maga nemében. A gyűjtés és az elhívatottság kitűnik már az első lépések után, de a jó néhány éve gondozatlan növényzet úgy gondolta, maga útjára lép, beindult a dzsungel effektus. Így történt meg az, hogy a Rubus henryi var. bambusarum elkezdett lenőni mindent, folyik le a fákról a Rhodikról, mindenütt az utak mentén és hidak mellett. Azok a növények, melyek kevésbé bírják a versenyt kidőlnek, de a mellette lévő, toleránsabbak fogják magukat és kitöltik a megüresedő lyukakat. Az üvegházakban mohosodó régi agyag cserepekben még itt-ott próbálkozik valami kis növényke, hogy életet és fényt találjon, de a többség némán hallgat. Sokszor úgy éreztük magunkat ottlétünkkor, mint ha a túlvilágon járnánk, és zavarnánk valakit nyugalmában. Nem véletlen. Ez a hely valós története. 

Szívszorító látvány-Linn Botanic Garden

A nagyobb kiterjedésű gyűjteményes jellegű arborétumok is igen érdekesek, hiszen az őszi látvány ott is felér egy jó, intenzív ágyással. De az csak egy évszak. Én úgy látom, hogy ezek a terek remek lehetőséget adnak arra, hogy a helyi, honos növényekből minél szélesebb körű bemutatót lehessen kialakítani. Itt nem egy-egy tövekre gondolok, mert azt a kutya nem veszi észre, csak a sasszemű botanikusok és kertészek. Viszont a gyepekbe egy rakás érdekességet be lehet mutatni és hozni, sokszor csak a Kert menti árokpartról is. Igazi természetes hatású rétekre gondolok, melyeken jól elgondolt és nyírott ösvények vezetnek keresztül. A fák alatt kialakuló árnyékos helyekre pedig árnyéktűrő évelőket és korai hagymásokat lehet szétszórni, de ezekből sem egy-egy tővel operálva, hanem nagy felületeken való ültetéssel. 

Erdőalji virágözön-Patca

Ugyanakkor az egy-egy cserje töveknek is meg lehet a maguk szerepe. Ők a mérföldkövek az út mentén. Ők azok, akik megfogják a kezedet és vezetgetnek, megfelelő arányban és koncepcióval való elrendezésük igen látványos és hasznos.

Fókusz és cserjék, kis termetű fák-Beth Chatto Kertje

Az egész legvégére pedig had említsem meg a fókuszokat. Ők a célok az út végén, melyeket ugyan tudunk, látunk vagy épp csak sejtünk, de valahol ott várnak ránk. Ezek az elemek lehetnek magányosan álló, szép koronájú fák, műalkotások, kölcsönzött tájkép, egy pad, hinta, dekoratív törzs vagy egy tó. 

Fókusz-Chiswick Ház Kertje

Nem utolsó sorban pedig a Kert egy nagyon komplex tér, melyben a vadon élő állatoknak és persze a növényeknek is helyet és teret kell adni a kibontakozásra. Nem baj az, ha az egyik hátsó sarok nem bozótmentes, vagy túlnőtt, esetleg korhadt fákkal van teli. Jót tesz a madaraknak, rovaroknak, melyek ezek hiányában be sem tennék lábukat a Kertbe.