Szlovén Alpok és Dél-Ausztria-Stoppos történetek, növények, tájak, emberek (SLO16)

Régóta fogalmazódott már bennem annak vágya, hogy stoppos kalandjaimba olyanokat is bevonjak, akik életükben még soha sem csinálták e remek utazástechnikai érdekességet, mely azon felül, hogy többnyire ingyenesen juttat el A-ból B-be, hatványozott mennyiségű élménnyel is felruház. Egy életre. Így valamikor tavaly decemberben kezdtem el azon gondolkozni, hogy ki is az olyan személy az ismerőseim körében, aki megfelelő útitárs lenne. Törtem a fejem erősen, majd karácsony előtt a cserkészkarácsonyon megkérdeztem Lacit, hogy nem e lenne kedve egy ilyen utazásban részt venni. Örömömre belegyezett, így már rögtön tervezgetni kezdtünk, csak úgy simán bele a levegőbe. Nagyon szerettem volna bevonni még egy lányt is, ami sokáig biztosnak is tűnt. Utólag beláttuk, hogy hárman, nagy cuccal nehéz lett volna. Első tervünk Bulgária volt, ott is a Rodope vagy a Pirin hegység. Ezt indulásunk előtt kb. másfél héttel el kellett cserélnünk, mert időben nem tudtuk összeegyeztetni a programjainkat.  Én mondtam, hogy mindenképp hegyekbe menjünk és ne tengerpartra, mert az korántsem olyan érdekes mint a hegyek gyönyörű virágos flórája nyár közepén. No ekkor jött a másik közelebbi vágyam Szlovénia. Felcsaptam a térképet és első nagyobb hegy amit megláttam az a Grintovec (2558 m) volt. Akkor menjünk ide felkiáltással szombaton eldöntöttük, hogy vasárnap reggel indulunk.

Összeírtam az általam legajánlatosabb cókmók listát, ami nem volt túlságosan hosszú.
Álljon itt: 1 db polár pulcsi, 1 db átalakítható nadrág, 3-4 póló, alsógatya, zokni (ezekből is 3-4), fejfedő, esőkabát, polifoam, hálózsák, sátor, fejlámpa, függőágy, nyeles edény teát, kaját csinálni, kicsi törülköző, szappan, fogkefe, fogkrém, térkép, pohár, kanál, bicsak,  vizes palackok fejenként 2 db 2 literes, bakancs, iratok, fényképező, jegyzetfüzet.

A szervezés részét nem izgultuk túl, összeszedtem némi táplálékot is, ami jól jöhet az úton. A tavalyi albán úton jól bevált 1,5 kg-os sűrű, házi sütésű kenyerekből kettőt be is tettem rögtön. Egyebek: 6 db Nautica olajos és paradicsomos halkonzerv, bodza tea, lila hagyma, fokhagyma, só, némi tört dió, zabpehely. Ezen felül Laci hozott kolbászt és egy kicsi gyógypálinkát. A további étkeket úgy döntöttünk, hogy majd helyben vesszük meg, akkor amikor kell.

Szóval vasárnap reggel a kecskeméti autóbusz pályaudvarról bevágtattunk a Penny Marketbe, vettünk vagy 20 db müzliszeletet, 4 db májkrémet, egy zacskó szőlőcukrot, 2 doboz teát, meg egy zacskós levest.

Muníció

 Innen kifelé mentünk a Auchan irányába. A GAMF-nál fel is vettek bennünket és egyenesen az ágasegyházi elágazáshoz repítettek bennünket. Ott sem vártunk sokat tovább robogtunk Soltra. Solton meg is kezdődött első kalandunk. Beálltunk az egyik buszmegállóba, ami előtt egy lámpás zebra van. No, nem telt bele negyed óra, megérkezett első látogatónk Rendőrség feliratú gépjárművel. Az épp nem túl jókedvű alkalmazott tag iratainkért kiáltott, így mi azt készségesen előadtuk. Jól fel is írta adatainkat, majd megfenyegetett, hogy ha nem megyünk el innen, feljelent. Ahan, oké-jött a válasz, de miért is? Azért mert a stoppolással veszélyeztetjük a forgalmat és balesetveszélyes amit csinálunk, de a következő buszmegállóban már jó helyen leszünk. Át is battyogtunk némi mosollyal az arcunkon, hogy hát kérem ez mi. Erre jól rá is kontrázott a biztosúr, a szembe buszmegállóban elkezdett autósokat is igazoltatni, mi sem lettünk népszerűek. Tovább álltunk, és a következő helyen már kaptunk is fuvart Balatonvilágosig. Itt megebédeltünk egy szántóföld széli sövénysáv árnyékában, majd tovább lobogtattuk az M7-re szóló jegyünket egy kartonlap formájában.

Ízek és hangulatok-gasztronómiai ínyencségek az M7-es felhajtónál

 Itt elég sok időt el is töltöttünk, rengeteg volt az autó, de egyik sem akart elvinni minket, így a felhajtóhoz álltunk át, ahol hamarosan meg is jött az autónk. A balatonlellei pihenőig jutottunk, majd itt újra kezdtük a stoppot és a kérdezősködést a benzinkúton. Össze is futottunk egy másik stoppos csapattal, akik Horvátország felé igen hamar kaptak fuvart. Mi sajnos ott ücsörögtünk vagy három órán keresztül, végül egy kedves úr elvitt minket a keszthelyi benzinkútig. Újra ácsorgás, beragadás következett. Ekkor jött a felmentősereg egy nagyon kedves hölgy személyben, aki egyedül!!! felvett bennünket és a horvát határig el is vitt. Ekkor már estére járt, kiszálltunk az autóból az M70-es elágazásánál, gyalogolni kezdtünk, mert annyi szúnyog volt, hogy nem volt nagyon maradásunk. Ekkor találtuk meg az első kincset amiben olyan biztosak voltunk, hogy lesz az út folyamán. Egy CD az út szélén fejjel lefelé, teljesen jó állapotban. Megfordítottuk és ez fogadott: https://www.youtube.com/watch?v=ACl4ZSt0k24

Bijté

Jól el is raktároztuk a lemezt, majd az előttünk tornyosuló felhőkből villámok kezdtek csapkodni, a szép is feltámadt, majd szakadni kezdett az eső. Rohanni kezdtünk a következő felüljáró alá, ahol az éjszakát ki is húztuk rendesen. Nem ez volt életünk legjobb éjszakája, de legalább nem áztunk. Reggel felkelve igen szép hűvös reggel fogadott, elindultunk az M70-en és hamarosan már robogtunk Ljubijanába. A táj hirtelen megváltozott, ahogy haladtunk át az országon. Maribortól szépen emelkedtek a hegyek kifelé, jöttek az alagutak, arról diskuráltunk, hogy valahol volt olyan is, hogy az irdatlan meredek lejtőkön legelő egyik tehén megbotlott és leesett a mélybe, ahol történetesen egy ház állott, amibe be is esett, annak gazdáját szintén örök álomba sodorta. Megtudtuk, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság építtet két speckós mérőautót Szlovéniában, aminek az elektronikai részeit magyarok csinálják. Kiszálltunk az egyik déli lehatónál, majd bementünk a Lidl-be venni kecsapot, vizet töltöttünk az egyik bevásárlóközpontban, majd kimentünk az autópályára stoppolni.

Az autópálya réme

Eltelt vagy fél óra, megint látogatónk jött, ugyan felirat nem volt az autón, de újra rendészeti személyhez volt szerencsénk. Kiderült amit itt csinálunk illegális. Azért nem keseredtünk el túlságosan. Végül megcsóválta a fejét és mondta, hogy ugorjunk be az amúgy két személyes puttonyos kocsiba, elvisz a következő benzinkútig, ott folytathatjuk. Nem hittünk a fülünknek, de beugrottunk és hamarosan a benzinkút parkolóban falatoztunk. Itt sajnos nem jártunk szerencsével, így fogtuk magunkat és kigyalogoltunk az autópályáról, a lakó övezetbe. Már neki is álltunk volna gyalogosan amikor megállt egy fiatal lány és mondta, hogy ugorjunk be, mert rossz helyen vagyunk, majd ő elvisz minket oda, ahol minden stoppos áll. No odaértünk, már várt is ránk két, kétfős csapat. Három francia, egy német.

Népek találkozása-stoppos gyűlés Ljubijanában

 Gyorsan elszivárogtak mellőlünk, majd mi is gyorsan kocsit kaptunk és robogtunk Kranj felé, ahol az autópályán irdatlan eső kapott el bennünket. Kiderült, hogy Kranj negyedik legnagyobb város Szlovéniában, gyönyörű belvárosi résszel, ahol a Kokra a Szávába torkollik. A központban ráakadtunk a turista információra, ahol felszerelkeztünk térképekkel. Körül is sétáltunk, épp street art kiállítást nézhettünk meg a piros vonalat követve. Ezt bevégezve elmentünk a Sparba sörért, majd a szemben lévő buszmegállóban megittuk az első Lasko sörünket, amit mi csak laskának kezdtünk nevezni. Megnéztük a térképet, hogy merre is induljunk, így Preddvor felé vettük magunkat gyalogosan.

A Száva folyó Kranjnál

Laskázgatás közben

Nekem nagyon jólesett a gyaloglás már, így két óra alatt lenyomtunk 10 kilométert nagy cuccal és már ott is csúcsosodtak előttünk a hegyek. Némi tanakodás után a festői tóparton ütöttünk tanyát, felhúztuk a sátrat, majd függőágyainkat és megittuk a második sört is, közben békésen lihegtünk, néha még beszélgettük is, arról, hogy simán megfogjuk mászni a felettünk álló Storzičot.

Ahol aludtunk

Ahová mentünk (Storzic)

 Reggel korán keltünk és felfedeztem az első szép növényeket. Az Alnus viridisek alatt Cyclamen pupurascensek virágoztak szép számmal, kicsit odébb Helleborus niger példányait láthattuk. Felkerekedtünk a tópartról, elrejtettünk némi fölösleges cuccot a bozótosban és felfelé kezdtünk kúszni a hegyoldalon Mače településről, az út gyönyörű erdőkön vitt keresztül, a piros-fehér körjelzés igen jól felfestett, az elágazásoknál igen korrektül belőtt menetidőket és távolságokat jelző táblákkal. Az úton több kilátópont is van, az egyiknél egy óra mutatja a pontos időt igen leleményesen. Sok szép növényt láttunk többek közt a Laburnum alpinum és az Astrantia major volt csodálatos látvány.

Astrantia major

Cyclamen purpurascens

Laburnum alpinum

 Felfelé beleértünk egy felhőbe, itt jött el e mélypont számunkra. Úgy éreztem, hogy a lábamban az izmok kihűlnek, majd kicsit remegni kezdtek, én meg szédülni. Felmásztam az út végén lévő kis tisztáshoz, amin négy faház is állott 1435 méteren (Spodnje Kališče), majd a polifoamomra döglöttem, és jeleztem Lacinak, hogy nem vagyok jól. Laci sem volt épp legjobb állapotban, de annyira rottyon nem volt mint én. Később mondta, hogy meg is ijedt, hogy mit is fogunk így csinálni. Nagy nehezen erőt vettem magamon, felvettem a  kabátomat, meg az utolsó pillanatban elcsomagolt jégeralsómat. Jól jött nagyon. Leültünk, ettünk ittunk, toltuk szőlőcukrot befelé, mert közben arra jutottunk, hogy bizony a 12 fok hidegre a szervezet megpróbálta fűteni a testet, de a hirtelen leesett hőmérséklet miatt ez sikertelen volt, így vele együtt esett a vércukorszint is. Kb. fél óráig regenerálódtunk, majd úgy döntöttünk, hogy az egyik kis háznál eldugjuk a cuccainkat és csak vízzel indulunk tovább.

Faházak és tavacskák

12 fok

Felfelé haladtunk vagy 50 métert, amikor gyönyörű kilátás nyílott a közeli sziklák tetejéről, ki is mentünk oda, vagy is először Laci, jómagam inkább a sziklafal felé mentem, mert azon tömegesen virágoztak a Campanulák és még sok egyéb érdekesség. Itt találkoztam először a magashegyi Carex fimaval, vagy a Saxifraga paniculataval, a közeli falon a Rhamnus pumila kúszott szép nagy felületen. A kőfal tövében Rhododendron hirsutum kései virágaiban gyönyörködhettünk.

Laci kinéz

Meredek falak

Pinguicula alpina

 Végül felmentünk a felettünk lévő  Pl. dom na Kališču-ig, ahol a csöpögő csapból merítettünk némi vizet. Megpihentünk, majd úgy döntöttünk, hogy még az alacsonyabb Baseljski vhr (1744 m) felmegyünk. Úgy is lett. A nagy termetű fásszárúak eltűntek, helyettük a törpefenyő (Pinus mugo) lett az úr, vele társulva a Juniperus communis var. nana, a Calluna vulgaris, a Rhododendron hirsutum, a Salix glabra, a Daphne mezereum, Sorbus chamaemespilus és a Cleamtis alpina. A csúcson a csúcskönyvbe be is írtuk magunkat, majd Laci az ottani padon jól neki is heveredett.

Pad a felhők lábánál

Első csúcsfotó

Kilátásaink a környékre

Persze leginkább úgy volt, hogy Laci ment elöl én meg hátul a növényeket fotózva kullogtam tetemes lemaradással. Fentről szintén szépséges kilátás nyílott a környező hegyekre. Itt el is időztünk, szép nagy felületeket beborított a Dryas octopetala, valamint a Saxifragák is szép számmal képviselték magukat az alattunk húzódó dolomit törmelékes lejtőn. Végül addig gyönyörködtünk, hogy megjelent egy szikár bácsi, aki elmondta, hogy ő minden héten hegyet mászik legalább egyszer. Itt kell megjegyezni, hogy szlovének minden társadalmi rétegben kiválóan beszélik az angolt. (Kranjban egy hajléktalan srác miután látta, hogy nem értjük a szlovént simán váltott angolra és úgy próbált meg pénzt kérni.) A gyönyörködést befejezve egy másik úton mentünk le, ahol még virágzott néhány Gentiana valamint tömeges Pinguicula alpina is megfigyelhető volt a dolomittörmeléken. Lefelé már gyorsan haladtunk, az út mellet még fotóztam Lillium martagont, majd a cuccainkat épségben találtuk. Én a néhány gyűjtésemet raktam rendbe, eközben Laci szedett fát az esti tűzhöz, mert úgy döntöttük fent töltjük az éjszakát. Amikor végeztünk a függőágyat felfeszítettük a Storzičra néző sziklaperem fölé, két vörösfenyő (Larix decidua) közé.

Gentiana sp. Carex frimával a háttérben

Láblógató

 Iszonyatosan jóérzés volt kinyújtóztatni a lábunkat. Közben mint kiderült az egyik faház gazdája megérkezett, sajnos angolul ő nem értett, de rá rövidesen a Tomas is megérkezett, aki a hátán hozta fel az egyik  új ablakot a házába. Felajánlotta, hogy vizet, ennivalót szívesen ad nekünk, sőt még főz is ha akarjuk. Nekünk ekkor már pontos tervünk volt a vacsorára, így kolbászt sütöttünk, kenyeret pirítottunk és teát szürcsöltünk a naplementében, majd be is sötétedett, a távolban felgyúltak a települések fényei, majd a csillagok is világítani kezdtek fölöttünk. Teljes volt a béke abban a pillanatban és semmi egyébre nem vágytunk.

Sátor kiváló panorámával

Reggeli kilátás

Éjszaka én háromkor is felkeltem és néztem a csillagos eget, majd hajnalban is korán keltem és a kelő napot előzőnapi szikláinkról csodáltam végig, majd kiültem a sátor mellé még nézelődni. Hamarosan megjelent Tomas is, akivel igen jót beszélgettünk, kiderült, hogy szakács, van két gyereke és a faházak történetére is fény derült. Elmondta, hogy nagyon régiek már, a pásztorok, gulyások használták, az állataikat éjszakár ide hajtották össze. Az ő apja ötven éve megvette az egyiket és azóta az ő családjuk tartja fent. Készített nekünk narancsos-citromos itókát, sőt megnéztük a házikót belülről is, a száradó vadnövényekből gyűjtött teáit, az ajtók feletti rágásokat, amiket a menyétek rágtak körbe. A tornácon üldögélve én is szembetalálkoztam eggyel az előző nap, sőt rágcsálásukat is hallottam. Reggelire még odaült hozzánk és hegyekről, hóról, vadteákról beszélgettünk, és kaptunk tőle még tonhalkonzervet, halpástétomot és müzliszeletet. Elbúcsúztunk majd felfelé indultunk a hegyünkre, most már teljes elszántsággal.

Új barátunkkal

 Laci egy jóféle hátizsákot eszkábált a polárjából, melyet a harmadik nap végére tökélyre fejlesztett. A felfelé vezető úton hihetetlen szépségű vad sziklakertek fogadtak bennünket. A csúcsra viszonylag könnyen feljutottunk, sokan voltak fent, gyönyörű kilátással a környező hegyekre, kunyizós madarakkal. Az egyetlen kitételt a nagy mennyiségű birkatrágya okozta, ami odafent elhelyezkedett.

Új táska készült

Sziklakert a javából

Virágözön

A Strozic tetején

Lefelé igen gyorsan jöttünk és már azon tanakodtunk, hogy merre is tovább, ha leérünk a cuccokhoz. Előtte még kiültünk egy padra nézelődni, majd a cuccokhoz mentünk, amik a kis ház mögé lettek berakva. Meglepetésünkre egy zacskó ennivaló várt bennünket egy email címmel és a következő felirattal: Send me some photos. A zacskó tartalmát nem győztük csodálni (vagy csak nagyon éhesek voltunk). És, hogy mi volt benne? Egy félkiló kenyér, felvágott, egy tömb sajt, halpástétom és kandírozott vörös áfonya. Ezeket készségesen meg is ettük némi kakukkfűvel fűszerezve, melyet helyileg gyűjtöttünk a réten. Lefelé menve szintén tempósan haladtunk, nem úgy mint felfelé. Útközben még némi málna, szamóca és áfonya is akadt csemege gyanánt.

Málna a láthatáron

Lent már biztosak voltunk abban, hogy a Grintovec megmászására indulunk következő napunkon. A tó hűs vizében jót fürödtünk, ugyan Laci kissé hidegnek találta azt, én őrült fürdést csaptam a zuhogónál lévő köveken. Tovább is indultunk a cuccokkal megpakolva az út mentén. Úgy éreztük kemények vagyunk elbírunk gyalogolni a kinézett mini településig. Már jó ideje mentünk monoton módon, amikor egy kedves hölgy állt meg mellettünk és próbálta tudtunkra adni, hogy szívesen elvisz minket ahová megyünk. Mutattuk a térképen a települést, elkerekedett szemmel nézte, mert bizony olyanról még ő sem tudott. Mondtuk, hogy Grintovec, tumorró, Na ez kellett csak, felhívta a fiát aki beszélt angolul, elmondta, hogy mi a helyzet majd odaadta a telefont Lacinak, aki szintén előadta a történetünket. Kiderült, hogy legkönnyebben Jezerskoról lehet feljutni. Elvitt a hölgy minket a kempinghez (ahová persze nem akartunk betérni), de amint kiderült, hogy van sör, be is üldögéltünk egyre.

Az egészség a fontos

Hello Zg. Jezersko

 Innen a közeli tóhoz mentünk, ahol fel is ütöttük a tanyánkat már kilenc óra utáni szürkületben. Nem messze volt egy fakupac arra telepedtünk eszegetni, majd lefekvéshez készülődtünk. Ekkor jutott eszembe, hogy a kezem irdatlan ragacsos, megmosom a tóban. Igen ám, de a tó vize olyan tiszta volt, hogy a sötétben azt gondoltam a kövezésre lépek, hát jól meg is merültem a bakancsommal. A sátor előterében beüzemeltük a gyertyás cipőszárítót. Másnak csont száraz volt a bakancsom. Technika mi?

Cipőradiátor az ősi időkből-ma is működik

Jól telt az éjszaka, korán is keltünk, a nehéz táskákat az út alatti betoncsatornába rejtettük. Felfelé vettük az irányt a Ceska koca ház irányába. Erős kaptatók vezettek odáig, majd mikor kiértünk az erdőből a törpefenyvesbe, gyönyörű látvány fogadott, kb. 1200 méteren. Előttünk a monumentális hegyek, lent a kanyargózó út ahonnan jöttünk, felettünk magas csúcsok. A háznál időztünk egy kicsikét, feltöltöttük a palackokat hideg gleccser vízzel.

A Ceska Koca felé

Ceska Koca, előtérben későbbi belga sofőrünkkel

 Elindultunk hát felfelé, de koránt sem tudtuk még ekkor, hogy mi is vár ránk fentebb. A morénán gyalogolva újabb növényekre lettünk figyelmesek, melyek teljes pompájukban virítottak. Ilyen volt a Papaver rhaeticum,  a Phyteuma scheuchzeri valamint a Linaria alpina, vagy az Achillea claveane, de lehet itt emlegetni a Saxifraga aiziodest is, mely sárga virágaival pompázott mindenfelé. A köves talajon egyre gyakrabban jelent meg a Salix retusa, mint a fás fajok képviselője. A moréna végére érve belebotlottunk az irdatlanul tornyosuló kőfalba, majd mászni kezdtük, a mászás közben többször lenéztünk magunk alá a mélységbe, magyar tájakon ezek a méretek bizony nem szokványosak, így maximális óvatossággal követtük az amúgy remekül felfestett piros-fehér utat. Láttunk falmászókat is, néhány helyi pedig úgy nyargalt el mellettünk, mint ha azok a magasságok semmik sem lennének. A nehezebb részeken a drótkötél mindenhol adott, vannak kapaszkodó vasak, és lépőkék is kiépítve, de nekünk megkellett harcolni a feljutásért.

Papaver rhaeticum

 Hajlott gerincek, megtört derekak

Fal előttem, fal utánam

Hová nézzek?

 A gerincre kiérve hihetetlen látvány tárult a szemünk elé, a szembe hegyvonulaton a hajló kéreglemezek mind szépen megfigyelhetővé váltak, majd utunkat folytatva a túloldalon sziklás fennsíkot láthattunk. Az út folyamatosan a gerincen megy, itt voltak kritikus szakaszok, amikor csak ülsz a gerincen, mint otthon a kúpcserépen a háztetején lenézel a lábad alá, ahol már vár az irdatlan mélység. Végül eljutottunk a csúcs alá, ami még egy jó negyedórás neki rugaszkodást kíván felfelé. Fent újra mélység és magasság élmény várt bennünket, igaz az egyik oldalon egy felhővel voltunk beborítva. Kb. egy órát voltunk fent, ámultuk a tájat, eszegettünk, majd lefelé vettük magunkat.  Nem kell mondanom, ez sem volt sétagalopp, de csak leértünk újra a morénára, ahol a gelccseren lecsúszva újra belátható távolságba került a Ceska koca.

Csúcs ez a látvány

Felhő, kínai-magyar diaszpórával az előtérben

 Lementünk, ittunk egy jót, majd kihúztuk a függőágyat, hogy a tájat csodáljuk. Megint hihetetlen élmény volt. Lefelé már szótlanul ballagtunk a délutánban, majd betértünk a kempingbe, ahol luxus módon két sör között egy-egy pizzát is megettünk. Ezen az éjszakán aludtunk a legjobban. Korán keltünk megint, és az úton az osztrák határ felé kezdtünk kaptatni. A szerpentinezés érdekes dolog, de örültünk a végének. Autók alig jártak, néhány motor, ennyi. A határon átlibbentünk, majd lefelé battyogtunk amikor jött az autónk. Belga srác, eurotrip, átalakított belsejű kisbusz. Merre mész? Graz alá. Húúú szuper! És már robogtunk is. Kiderült megy a Szigetre, de előtte még Ausztriában körülnéz. Brugge városából jött és április óta önkénteskedik erre-arra Európában. Jót dumáltunk, a szerpentineken mi vezettük a sor. Végül kirakott Graztól kb. 40 km-re lvő kicsi településen.

Campervan

 Itt vettünk kecsapot, majd újra stopp, Fiatal pár, Graz előtt kitettek, jót dumáltunk velük is.

Sebastian & Kristina

No és akkor itt következett az egyik fénypont. Bosnyák srác, pszichológusként éli napjait, érdekes és egyben megfoghatatlan létfilozófiát tárt elénk melynek lényege: "Én szeretem e gazdag fasiszta országokat, mint Ausztria, mert a gazdag fasiszták ülnek otthon és élvezik a gazdagságukat." Az eszmefuttatás eléggé bonyolult volt, erősen koncentrálni kellett, hogy meglegyen az egyre távolodó szál. Végül a fű utca tőszomszédságában kidobott minket és megmutatta mi merre van. Bementünk a belvárosba, mentünk egy kört meg ettünk is, de valahogy a hegyek után ez a zsúfoltság nem hiányzott már. Így kistoppoltunk a városból, és egészen a magyar határ elé értünk. Már kezdtük tervezgetni, hogy legalább a Balatonig jussunk ma el és fürödjünk.

Graz és tömegek

Itt jött a többszörös meglepetés. Állunk már vagy öt perce, amikor fehér, fullos BMW!!! megáll előttünk. Kérdi merre megyünk, mire mi Kecskemét. ÓÓ az szuper, akkor Solton kitud tenni minket, mert Kalocsára megy. Így jól össze is ismerkedtünk sofőrünkkel, aki kint dolgozik Ausztriában és rozsdamentes medencéket építenek szerte a világban. Solton már igazi jó hangulatban szálltunk ki a kocsiból és köszöntük meg nagyon ezt a hosszú fuvart. Soltról pedig egy nagyon értelmes építési vállalkozóval jöttünk. Így véget ért az utazásunk, melyet nem hinném, hogy elfogunk felejteni.

A gyors hazaérés záloga

A két emberre kiszámított költségeink a hat napra 7-7 ezer forint volt, minek több mint a fele sörre ment el.

Köszönjük e remek élményt minden sofőrünknek, hogy jó fej volt, és teljesen biztonságos utat adtak a lábunk alá! Külön köszönjük Tomasnak a vizet és az ennivalót, nagyon finom volt, meg persze a jó tanácsokat és beszélgetéseket.

Lista a fásszárúakról melyeket láttunk, a teljesség igénye nélkül:
Abies alba, Picea abies, Juniperus communis, J. communis var. nana, Larix decidua, Pinus mugo, Pinus sylvestris, Acer pseudoplatanus, Acer platanoides, Alnus glutinosa, Alnus viridis, Alnus incana, Carpinus betulus, Ostrya carpinifolia, Sorbus aucuparia, Sorbus aria, Sorbus chamaemespilus, Betula pendula, Lonicera xylostemum, L. nigra, Fraxinus ornus, Fagus sylvatica, Vaccinium myrtilus, Sambucus nigra, S. racemosa, Rhamnus saxatilis, R. pumila, R. fallax, Cotinus coggygria, Salix eleagnos, S. retusa, S. glabra, Corylus avellana,~Rosa pendulina, Rhododendron hirsutum, Rhodotahmnus chamaecistus, Sorbus x ambigua, Ribes alpinum, Laburnum alpinum, Daphne mezereum, Clematis alpina, Hedera helix, Amelanchier ovalis, Populus termula, Viburnum opulus, Berberis vulgaris, Dryas octopetala, Cotoneaster sp. Calluna vulgaris, 

Autó statisztika: 1. Opel, 2. Hyundai, 3. Audi, 4. Suzuki, 5. Skoda, 6. Peugeot, 7. Toyota, 8. Renault, 9. Toyota, 10. Skoda, 11. Ford, 12. Peugeot, 13. Opel, 14. Renault, 15. Opel, 16. Peugeot, 17. BMW, 18. Ford