Ki a költő?- Stoppolás ponttal a végén.

Sokszor az út szép és egyszerű, teli csodálattal, sokféleséggel, jóleső hallgatással, megismételhetetlenséggel és kívül-belül melegítő jóindulattal. Sokszor rácsodálkozom az emberek különböző értékeire, melyek diverzitása a növényekéhez hasonlatos. Mert igen is vannak értékei mindenkinek, ugyan néha nem egyszerű azokat előcsalogatni rejtekükből. Minden autónak más a története, és más az igaza is, melyekre megtűrt utasként esetenként a csendes hallgatás a válasz. De az igazság határai jóval tágabbak, sokoldalúbbak mint azt sokszor gondolnánk, és melyek között az enyém is csak egy. A út szélén van idő gondolkodni, hamisan énekelni, hangosan nevetni, nem sietni, beletörődni az "úgysem érek odába" és az érdekes megfigyeléseket hangosan megbeszélni önmagammal. Mindezek egyikében sincs semmi különös, sőt, teljesen normális vágányára tér az addig hétköznapi élet. Az élmények meg csak áramlanak és meg sem állnak, még akkor sem amikor már rég nincs is út a talp alatt. Autó és söfőr, szamócák és gyógyfüvek közt, a hely kevés, de megosztja velem. Valahogyan a nevek cseréje sem történik meg, mivel a növények csodája leköti figyelmünket, majd később tovább kúszik a szó és ráébredek, hogy vezetőm választékos gondolatai szélesek, ami végül az emberek milyenségéről szóló beszélgetéssel ér véget. A közös színt hamar megtaláltuk és lám még nem is ismertük egymást névleg. Kiszálltamkor melegen kezet szorítottunk és végül csak nevet cserélünk. Ekkor már cseng valami láthatatlan csengő odabent, hogy valami Pont jókor történt. Költővel utaztam.

https://www.youtube.com/watch?v=F2paRjcCMrM