Nekem is valahol ebben a térben szorult egy mákszemnyi hely és csendes gondolatok, melyek eleinte magányosan kúsztak ki a szegélyező erdő kusza ágai közül, majd a sötétség teljes burkában felgyúlt az ég esti pásztorának világa és végtelen csillagnyájának fickándozásával még inkább ámulatba ejtett. Alattam zöldellő fű, fejem felett világító égi szentjánosbogarak, bennem pedig nyugalom. Néha didergés kapott szárnyra hátamon, de valahogyan cseppet sem bántam, mert ebben a bükkfafüstös pilisi márciusban én már semmi többre nem vágytam. Aztán a mélázásból mégis nyugovóra tértem, bár a szomszédos ólban még elégedetten röfögött olykor-olykor egy láthatatlan disznó. Elrepültem messzire vagy talán csak a lábam elé. Nem emlékszem.
A pirkadat hamar eljött és ekkor a reggel békéjébe beleordította magát egy szamár, hirdetve a mutató újabb kattanását az óra számlapján. (Pilisvörösvár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése