Ha hétvége, akkor kert-Sheffield Park

E heti kerti túrámra, most is sor került, melyen remek idő és gyönyörű őszi színek voltak társaim. Következzék az Ashdown Forest szélén elhelyezkedő Sheffield Park.

A kúria és a környező kert története valahol az 1500-as évek környékén kerül említésre, Thomas Howard, Norfolk Hercege nevével fémjelezve. A terület többször gazdát cserélt, majd az 1700-as években John Holroyd nevéhez fűződően rengeteg Nyssa sylvatica került ültetésre. Az arborétum története 1885-ben kezdődött, amikor nagyobb mennyiségű egzotikus növényt ültettek el a kertben. 1954-től a National Trust a kert kezelője, míg a kúria magántulajdonban van. 

Sétámat a kúria felé kezdtem meg, ahol már az első lépések után láttam, hogy bizony az ősz itt is megérkezett. A japánjuhar fajtákból itt tömérdek mennyiség van, és az év ezen szakában gyönyörű színekbe öltöznek. Az is igen szembeötlő volt már az elején, hogy ebben a kertben leginkább az őszi lombszínekkel operáltak a megálmodók, hiszen rengeteg a nagy Nyssa sylvatica, Liquidambar stracyflua, Fothergilla major, Quercus rubra, Q. coccinea, Q. palustris, Taxodium distichum stb. Amit még megfigyeltem, hogy nagyon változatos a fenyőfélék kombinációja, amelyek jó kiegészítői a lombszíneződ lombhullatóknak. A tájképi kert definiálásánál, ezt a kertet jó példaként lehet emlegetni, mert látszik, hogy nem a botanikai ritkaságok gyűjtése a cél, hanem a színek és formák alkotta gyönyörködtetés.

Őszi színek a tóparton

 Persze azért vannak ritkaságok, meg aztán igen idős példányok, amik mindenképpen szót kérnek maguknak. Szóval folytattam a sétámat és rögtön az első néhány kanyar után belebotlottam egy böhöm méretű Pinus montezumae-ba, ami olyan formásan tornyosult elém, hogy alig hittem a szememnek. Ez a növény Mexikóban, Közép-Amerikában honos, II. Montezuma meg ha jól emlékszem a 16. sz-ban élt azték uralkodó volt. Na már most ez tényleg akkor a volt, hogy csináltam egy közös fotót vele.

Maga a növény-Pinus montezumae

Közös kép

Innen tovább léptettem és bolyongtam egy sort a Rhododendron-ok között, míg kilyukadtam a tópartra. Azt kell tudni, hogy lépcsőzetesen több tó helyezkedik el a kert közepén, rengeteg vadkacsával és tavirózsával. Átmentem az egyik hídon, lementem a következő tó partjára, ahol  találkoztam sok Acer griseum-al és jó néhány Betula-val. Utam tovább vezetett a kert egy számomra kevésbé érdekes részébe, majd tovább sétáltam a tavak mögött lévő utakon, ahol belé botlottam egy hatalmas méretű Sciadopitys verticillata példányba, majd további példányokat is találtam belőle. Egyik sarkon megint összejött egy szép átforduló színű Pseudolarix amabilis-t látnom, ami tényleg, mint ha aranyból lenne, olyan gyönyörűen mutatta magát már messziről.

Pseudolarix amabilis-Aranyos minden értelmében

 A kertet többször körbesétáltam, hogy nehogy valamit kihagyjak, végezetül a krikett pálya melletti gyepen telepedtem le, némi pihenés és gondolkozás végett. Most is sok látogatót vonzott a kert, több helyen alig lehetett mozdulni a babakocsik és gyerekek tömegében, ami természetesen szintén örömöt okozott számomra. Kertzárta előtt visszafelé kezdtem stoppolni, ami igen gyorsan ment, hipp-hopp három autóval visszajutottam East Grinsteadbe. 

Ez is egy jó nap volt!