2016. szeptember 25., vasárnap

A botpackerek földi Mekkája-Wakehurst Place-Royal Botanic Gardens, Kew

Első hétvégémen és a mostani szombaton is látogatást tettem a Kew Gardens Wakehurst Place kertjében, ahol a méltán híres Millenium Seed Bank is található. Az előző hétvége esős volt, de gondoltam, csak belevágok én, hát ezért jöttem, nincs sok vesztegetni való időm. Kértem egy bringát  a háziaktól, ami ugyan kicsit kelekótyán állt, de mindenesetre működőképes állapotba lehetett hozni viszonylag gyorsan. Kinéztem az utat, hogy merre kell menni, majd neki is indultam. No már a város második utcájába elakadtam, de végül ráleltem a megfelelő útra. A rövidnek ígérkező tekerés végül nem lett annyira rövid, mert a hegyre fel-le való tekergés nem is olyan egyszerű feladat, főleg, ha az ember mellet tömegesen húznak el a kocsik. Végül csak megérkeztem, így a bringát betettem a kerítés mögé és már szaladtam is.

Schizostylis coccinea 

Már az első pillanatban belebotlottam a virágzó tömérdek mennyiségű Cyclamen hederifolium és C. repandum ültetésekbe. A kert maga kb. 500 acres, ami egy kört formáz, a közepén legelők vannak. Én rögtön az arborétumi részek felé csapódtam, bele a Betula nemzeti gyűjtemény közepébe.
A nyírfa kollekció díszes törzsei
 A kérgek színes kavalkádja fogadott, amelyeknek leváló lapjai gyönyörű mintázatokat mutattak. Éreztem, hogy itt egy nap bizony kevéske lesz, ha végig akarom rágni magamat a gyűjteményen. Tovább indultam és a déli féltekés fenyő és Nothofagus gyűjteményben semmilyen formában le nem írható örömben volt részem. A Wollemia nobilis-ek tömegesen az út mellett sorakoztak, rajtuk rengeteg toboz, de voltak még egyéb érdekességek is, régi ismerősök, a chilei Pilgerodendron uviferum-ok, a Drymis winterii-k, a Nothofagus alessandrii-k, a Weinmannia trichosperma és még hosszasan sorolhatnám a jobbnál jobb növényeket erről a részről.
Wollemia nobilis toboz
 Tovább indultam, ahol szintén találtam egy chilei oldalt, ami nemrégiben gyűjtött anyaggal volt teli ültetve. A nagy tisztáson a homokkő letörések alatt némi rágcsikát ebédeltem, majd belefutottam, egy Sorbus devoniensis-be. Utamat a nagy Sequoiadendron giganteum-ok között folytattam, ahol megjelentek az amerikai fás flór képviselő, így az Acer circinatum, Calocedrus decurrens, Arbutus menziesii, melynek kérge egyedülállóan gyönyörűséges szivárványos színű. Az egyik sarokban jelentős tölgy anyag van, amiben a Quercus imbricata, Q. stellata, Q. coccinea, Q. rubra, Q. palustris és a legvégére a Franklinia alatamaha volt, mely ékes befejezője lett ennek e szekciónak.
Óriás gombák

Haladtam tovább, majd az ázsiai gyűjtésekben kezdtem el barangolni. Csak nagyon röviden, hogy miket láttam. Carrieria calicina, Acer henryi, Ilex fargesii var. fargesii, Acer cissifolium, A. crategifolium, A. longipes, Maackia amurensis és így tovább. Ezen gyűjteményrész levezet egészen a nagy tóig, ahol megnéztem a gyerekek oktatóközpontját, amit lefoglalt Fitzroya cupressoides fából építettek. Végül ráakadtam a helyes útra, így vízi völgyek mentén haladtam tova. Innen áttértem magam sem tudom, hogy miként a Pinetum részre, ahol jöttek szembe a tavalyi ismerősök, mint a Picea smithiana, Pinus banksiana, de legnagyobb az örömöm a hatalmas Keteleeria davidiana tobozokkal gazdagon megrakott egyedénél alakult ki. A fenyő anyag is hihetetlen jó itt. Itt már felfelé kezdtem kanyarodni és még nem is tudtam mi is vár rám. A formásodó kertrészleteknél beleakadtam egy hatalmas Psudolarix amabilis-be, valamint egy nagy Emmenopterys henryi-be. Elkezdődött a szédelgésem tovább gyűrűzése, mert ilyenkor örömmámorosan azt sem tudja az ember, hogy hová rohanjon, mit nézzen.
Pseudolarix amabilis
A kastély szintén impozáns, a gyep körülötte meg mint a legfinomabb perzsa szőnyeg, mondani sem kell, makulátlan állapotban. A tóparton sétáltam egyet, végül a Déli Féltekés Gyűjteményben lyukadtam ki, ráfutván a rengeteg Leptospermum-ra, Olearia-ra. személyes kedvencem innen a Pseudopanax ferrox, a Dacrycarpus dacrydioides, a Lomatia silafolia, valamint a Hakea lissosperma, a Banksia-ról nem is beszélve. Itt is kóvályogtam egy ideig, mire észhez tértem, bementem a falkertek közé, ahol nagy örömömre virágzott a Berberidopsis corallina. Még némi bámészkodás után jól lementem a Seed Bankot is megnézni, ami olyan profi módon van megcsinálva, hogy belátni az összes tisztítási, feldolgozási folyamatba az üvegfalnak köszönhetően.
A kastély és környéke
A falkertek 
Millenium Seed Bank
A mostani hétvégét nem írom le megint, csak röviden. Most a másik oldalon kezdtem, így csak néhány remek növény a sokból amit láttam. Disanthus cercidifolius épp most váltja színét vérvörösre, de a Pseudolarix tobozokat is megcsodálhattam. Aminek még örültem az az Acer pentaphyllum volt, valamint a Magnolia asheii. és végül, de nem utolsó sorban a Persea ichangenisi, mely az avokádó kedves testvére. Szerencsémre ezen a hétvégén nem volt eső, sőt szépen sütött a Nap, így fényképezni jobban tudtam, a képeket vegyítve mutatnám meg Nektek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése