2016. március 31., csütörtök
Ki a költő?- Stoppolás ponttal a végén.
Sokszor az út szép és egyszerű, teli csodálattal, sokféleséggel, jóleső hallgatással, megismételhetetlenséggel és kívül-belül melegítő jóindulattal. Sokszor rácsodálkozom az emberek különböző értékeire, melyek diverzitása a növényekéhez hasonlatos. Mert igen is vannak értékei mindenkinek, ugyan néha nem egyszerű azokat előcsalogatni rejtekükből. Minden autónak más a története, és más az igaza is, melyekre megtűrt utasként esetenként a csendes hallgatás a válasz. De az igazság határai jóval tágabbak, sokoldalúbbak mint azt sokszor gondolnánk, és melyek között az enyém is csak egy. A út szélén van idő gondolkodni, hamisan énekelni, hangosan nevetni, nem sietni, beletörődni az "úgysem érek odába" és az érdekes megfigyeléseket hangosan megbeszélni önmagammal. Mindezek egyikében sincs semmi különös, sőt, teljesen normális vágányára tér az addig hétköznapi élet. Az élmények meg csak áramlanak és meg sem állnak, még akkor sem amikor már rég nincs is út a talp alatt. Autó és söfőr, szamócák és gyógyfüvek közt, a hely kevés, de megosztja velem. Valahogyan a nevek cseréje sem történik meg, mivel a növények csodája leköti figyelmünket, majd később tovább kúszik a szó és ráébredek, hogy vezetőm választékos gondolatai szélesek, ami végül az emberek milyenségéről szóló beszélgetéssel ér véget. A közös színt hamar megtaláltuk és lám még nem is ismertük egymást névleg. Kiszálltamkor melegen kezet szorítottunk és végül csak nevet cserélünk. Ekkor már cseng valami láthatatlan csengő odabent, hogy valami Pont jókor történt. Költővel utaztam.
2016. március 20., vasárnap
Hullócsillagok
Az esték egyre tovább nyúlnak, olykor vörösre festik a kialvó napsugarak a felhők parazsát. Az osonó párák, hűs szellők mind a falu alatt lappanganak, megtelik a hűlő esti csend némi bánatos kutya ugatással, éledő illatokkal, újjászülető természettel és a számomra kedves feketerigók dallamos trillájával.
Nekem is valahol ebben a térben szorult egy mákszemnyi hely és csendes gondolatok, melyek eleinte magányosan kúsztak ki a szegélyező erdő kusza ágai közül, majd a sötétség teljes burkában felgyúlt az ég esti pásztorának világa és végtelen csillagnyájának fickándozásával még inkább ámulatba ejtett. Alattam zöldellő fű, fejem felett világító égi szentjánosbogarak, bennem pedig nyugalom. Néha didergés kapott szárnyra hátamon, de valahogyan cseppet sem bántam, mert ebben a bükkfafüstös pilisi márciusban én már semmi többre nem vágytam. Aztán a mélázásból mégis nyugovóra tértem, bár a szomszédos ólban még elégedetten röfögött olykor-olykor egy láthatatlan disznó. Elrepültem messzire vagy talán csak a lábam elé. Nem emlékszem.
A pirkadat hamar eljött és ekkor a reggel békéjébe beleordította magát egy szamár, hirdetve a mutató újabb kattanását az óra számlapján. (Pilisvörösvár)
2016. március 17., csütörtök
A Fagaceae családról általánosságban I. (Fagus)
A következőkben a család egyes nemzetségeit sorba véve némiképp átfogóbb képet alkothatunk a nemzetségek faji képviselőiről, kertészeti változatairól. A kevesebb fajból álló nemzetségek esetében a bemutatás még könnyebben megtehető, még másoknál (pl. Quercus) a több száz fajból csak ízelítőt szeretnék nyújtani.
A család névadó Fagus (bükk) nemzetségének 8-10 faja ismert, minden esetben fa habitusú, lombhullató növényekről van szó. Példaként szolgálhat az Észak-Amerikai Fagus grandifolia Ehrhart, az Európában honos Fagus sylvatica L., a Balkánon és Nyugat-Ázsiában élő Fagus orientlais Lipsky, a Kínában honos Fagus engleriana Seemen ex Diels, Fagus longipetiolata Seemen, Fagus hayatae Palibin in Hayata és a Fagus lucida Rehder & E. H. Wilson in Sargent. Továbbá a Japánban honos Fagus japonica Maxim. és Fagus crenata Blume fajok.
(Sokáig a déli féltekén elterjedt déli bükköket (Nothofagus) is ebbe a családba sorolták, ma már a Nothofagaceae családba tartoznak, az egyenlítőtől délre elterülő trópusi és mérsékelt klímájú területeken fordulnak elő.)
 | ||
| Fagus garndifolia |
 | ||
| Fagus sylvatica |
 | |||
| Fagus engleriana |
 |
| Fagus longipetiolata |
 |
| Fagus japonica |
 |
| Fagus crenata |
 |
| Fagus orientalis |
 |
| Fagus hayatae |
 |
| Fagus lucida |
Kertészeti változatok a Fagus sylvatica esetében igen széles körben elérhetők, feltehetőleg a kelet-ázsiai fajok esetében is vannak fajták, ugyanakkor az európai kertkultúrában ritkaságnak számítanak, pl. F. crenata 'Mount Fuji'. A teljesség igénye nélkül néhány népszerű és elterjedt fajtát mutatnék be.
 |
| F. sylvatica 'Albovariegata' |
 |
| F. sylvatica 'Asplenifolia' |
 |
| F. sylvatica Atropurpurea Group |
 |
| F. sylvatica 'Dawyck Gold' |
 |
| F. sylvatica 'Dawyck Purple' |
 |
| F. sylvatica 'Pendula' |
 |
| F. sylvatica 'Rotundifolia' |
 |
| F. sylvatica 'Zlatia' (F. x taurica-F. sylvatica x F. orientalis) |
 |
| F. sylvatica 'Rohanii |
 |
| F. orientalis 'Iskander' |
Források:
http://www.vfthomas.com/checklistsMDI/Tracheophyta_eudicots/Fagaceae.htm
http://www.efloras.org/florataxon.aspx?flora_id=2&taxon_id=112623
http://www.efloras.org/florataxon.aspx?flora_id=1&taxon_id=112623
Armitage, J., Edwards, D., Lancaster, N. 2014. The Hillier's Manual of Trees and Shrubs, R
2016. január 27., szerda
A hét tölgye: Quercus dentata Thunb. 1784-Császártölgy
Quercus dentata Thunb. 1784-Császártölgy
Család: Fagaceae
Szekció: Quercus
Elterjedés: Kína (Anhui, Gansu, Guizhou, Hebei, Heilongjiang, Henan, Hubei, Hunan, Jiangsu, Jiangxi, Jilin, Liaoning, Shaanxi, Shandong, Shanxi, Sichuan, Yunnan, Zhejiang) Japán, Koreai-fsz., Kelet-Oroszország (Orosz-Távolkelet), Mongólia
Szinonimái:
Quercus coreana
Quercus dentata var. laciniata
Quercus dentata var. pinnatifida
Quercus dentata f. pinnatifida
Quercus dentata var. skworzovii
Quercus dentata var. wrightii
Quercus obovata
http://www.oaknames.org/search/fullname.asp?id=1396
http://www.oaknames.org/search/fullname.asp?id=184
 |
| Quercus dentata |
Család: Fagaceae
Szekció: Quercus
Elterjedés: Kína (Anhui, Gansu, Guizhou, Hebei, Heilongjiang, Henan, Hubei, Hunan, Jiangsu, Jiangxi, Jilin, Liaoning, Shaanxi, Shandong, Shanxi, Sichuan, Yunnan, Zhejiang) Japán, Koreai-fsz., Kelet-Oroszország (Orosz-Távolkelet), Mongólia
Szinonimái:
Quercus coreana
Quercus dentata var. laciniata
Quercus dentata var. pinnatifida
Quercus dentata f. pinnatifida
Quercus dentata var. skworzovii
Quercus dentata var. wrightii
Quercus obovata
 | ||
| A Quercus dentata előfordulási adatai a Global Biodiversity Information Facility nyomán (http://www.gbif.org/species/2879353) |
 |
 |
| Quercus dentata 'Pinnatifida' |
1743-1828) svéd botanikus, Linné tanítványa. Iskoláit az Uppsalai Egyetemen, Párizsban, majd a hollandiai Leidenben végezte. Hosszabb gyűjtő utazásokat tett Dél-Afrikában, Japánban és Ceylon szigetén, ahonnan sok új növény és állatfaj került utána leírásra. A Thunbergia nemzetség viseli nevét.
 |
| Carl Peter Thunberg |
http://www.gbif.org/species/2879353
http://www.oaknames.org/search/fullname.asp?id=184
2016. január 3., vasárnap
A hét tölgye: Kínai paratölgy: Quercus variabilis Blume 1850.
Quercus variabilis Blume-Kínai paratölgy
Család: Fagaceae
Szekció: Cerris
Elterjedés: Kína (Anhui, Fujian, Gansu, Guangdong, Guangxi, Guizhou, Hebei, Henan, Hubei, Hunan,
Jiangsu, Jiangxi, Liaoning, Shaanxi, Shandong, Shanxi, Sichuan, Taiwan, Yunnan, Zhejiang), Észak és Dél- Korea, Dél és Közép-Japán
Szinonimái:
Pasania variabilis
Quercus bungeana
Quercus chinensis
Quercus moulei
Quercus serrata var. chinensis
Quercus variabilis var. megaphylla
Quercus variabilis var. pyramidalis
Quercus variabilis var. variabilis
Quercus variabilis var. zhongtiaoensis
A makk kupacsa visszahajló, kihegyesedő sallangokkal borított, a makk kétharmad részét fedi, mely gömbölyű,-ovális alakú. Virágzási ideje március-április, amit a következő év szeptember-októberében követ termésérés.
°C-ot is átvészeli (USDA télállósági zóna: 4-8). Savanyú, semleges és bázikus talajokon is megél, a kert napos vagy félárnyékos helyein növekszik a legjobban. A rendszeres öntözést meghálálja. A széltől védett területeken fejlődik a legszebben, így parásodó kérgével a kert dísze lehet.
Leírója:
Carl Ludwig Blume (1796-1862) német származású, majd Hollandiában élő botanikus, aki Leidenben végezte tanulmányait, majd részletesen foglalkozott Délkelet-Ázsia flórájával, több évet töltött Jáva szigetén, ahol a Bogor Botanikus Kert vezetője lett.
http://www.carolinanature.com/trees/quva.html
http://davesgarden.com/guides/pf/showimage/279681/
The Hillier Manual of Trees and Shrubs (2014)
Család: Fagaceae Szekció: Cerris
Elterjedés: Kína (Anhui, Fujian, Gansu, Guangdong, Guangxi, Guizhou, Hebei, Henan, Hubei, Hunan,
Jiangsu, Jiangxi, Liaoning, Shaanxi, Shandong, Shanxi, Sichuan, Taiwan, Yunnan, Zhejiang), Észak és Dél- Korea, Dél és Közép-Japán
Szinonimái:
Pasania variabilis
Quercus bungeana
Quercus chinensis
Quercus moulei
Quercus serrata var. chinensis
Quercus variabilis var. megaphylla
Quercus variabilis var. pyramidalis
Quercus variabilis var. variabilis
Quercus variabilis var. zhongtiaoensis
A makk kupacsa visszahajló, kihegyesedő sallangokkal borított, a makk kétharmad részét fedi, mely gömbölyű,-ovális alakú. Virágzási ideje március-április, amit a következő év szeptember-októberében követ termésérés.
 |
| Quercus variabilis (baloldalon) és Q. dentata (jobboldalon) kupacsa |
 |
| Quercus acutissima levelei |
°C-ot is átvészeli (USDA télállósági zóna: 4-8). Savanyú, semleges és bázikus talajokon is megél, a kert napos vagy félárnyékos helyein növekszik a legjobban. A rendszeres öntözést meghálálja. A széltől védett területeken fejlődik a legszebben, így parásodó kérgével a kert dísze lehet.
Leírója:
Carl Ludwig Blume (1796-1862) német származású, majd Hollandiában élő botanikus, aki Leidenben végezte tanulmányait, majd részletesen foglalkozott Délkelet-Ázsia flórájával, több évet töltött Jáva szigetén, ahol a Bogor Botanikus Kert vezetője lett.
http://www.carolinanature.com/trees/quva.html
http://davesgarden.com/guides/pf/showimage/279681/
The Hillier Manual of Trees and Shrubs (2014)
2015. december 26., szombat
A hét tölgye: A paratölgy: Quercus suber L.1753
Család: Fagaceae
Alnemzetség: Cerris
Elterjedése: Dél-Európa, Portugáliától Olaszországig
Szinonimái:
Quercus mitis
Q. corticosa
Q. cintrana
Q. occidentalis
Q. sardoa
stb. lásd.:http://www.theplantlist.org/tpl1.1/record/kew-175312
Jellemzői:
A 20 m-es magasságot elérő, örökzöld fafaj, melynek ágai molyhosak. A törzs vastag sárgásbarna színű parásodó, szuberinben gazdag kéreggel borított. A levelek oválisak, élük karéjos, fogazott, a levél csúcsa kihegyesdő. A színi oldalon sötétzöld, míg a fonáki oldalon és a levélnyélen szürkésen molyhosak.
Általában tavasszal virágzik és már abban az évben beérnek termései, de vannak olyan példányok is, melyek ősszel virágzanak és a rákövetkező nyáron hoznak terméseket. Makkja hosszúkás, megnyúlt, a kupacs a makk 1/3 részét fedi, a kupacs sallangjai rásimulók.
Élőhely:
Meleg, mediterrán klímát igénylő faj, így elterjedése a Földközi-tenger nyugati partvidékeire tevődik, ahol a téli legkisebb hőmérséklet -10-15°C, és az éves átlaghőmérséklet kb. 14-18°C. A csapadékosság tekintetében igen tág határok között találhatók meg állományai, a Marokkóban élők megközelítőleg 450-480 mm évi csapadékmennyiséggel kell, hogy beérjék, míg az atlantikus klímájú Portugál partokon akár 2800 mm csapadék is hullhat évente. Talajok szempontjából a semleges és savanyú kémhatású alapkőzeteket kedveli. Élőhelyein gyakoriak az erdőtüzek, melyek ellen vastag kérge védi meg a jelentősebb károsodástól. Amennyiben a föld feletti részek mégis károsodnának, a tövéről többnyire új sarjakat nevel. Lassú növekedésű.
Felhasználása:
A kérgéből készített parafa termékek miatt, sok helyen ültetvényeket létesítenek belőle. A kérget 9-12 évente hasítják le a törzsről, ami a növény szempontjából nem ártalmas, így a parafa az elkövetkező 9-12 évben újra képződik. Az enyhébb klímájú díszkertekben, arborétumokban gyakran találkozni vele, hiszen érdekes mintázatú kérge minden évszakban látványos.
Leírója:
Carl von Linné (1707-1778) svéd botanikus, zoológus, aki sokat foglalkozott az élőlények osztályozásával, és a kettős nevezéktan bevezetésével írta be magát a tudománytörténelembe.
Források:
Tutin, T. G et al. 1964. Flora Europae. Cambridge University Press
http://oaks.of.the.world.free.fr/quercus_suber.htm
http://www.euforgen.org/fileadmin/bioversity/publications/pdfs/1323_Cork_oak__Quercus_suber_.pdf
http://www.testudo-farm.de/html/macchia_en.html
http://www.uv.es/jgpausas/quercus-suber.html
https://theresagreen2.wordpress.com/the-park-of-the-cork-oak-forests/cork-oak-quercus-suber/
http://www.theplantlist.org/tpl1.1/search?q=Quercus+suber
2015. szeptember 21., hétfő
A szkipetárok földjén
Az indulás és megérkezés mindenkor meghatározó motívumai az emberi életnek. Így gondoltuk mi is ezt, amikor eldöntöttük Gergővel és Bencével, hogy életre szóló emlékkel teszünk pontot egy lassan lezáródni látszó közös korszakunk végére. Úgy éreztük, hogy szükségünk van valamire, ami több egy nyaralásnál. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a "hátamon a házam" felfogásban egy korántsem szokványos balkáni ország felé vesszük utunkat. Hogy hol is jártunk? A szkipetárok földjén, azaz Albániában.
A nagyszabású tervünk az volt, hogy vonattal leutazunk Montenegró fővárosába, Podgoricába, majd onnan stoppal jutunk el a Shkodra-i tó partján lévő Koplikig. Onnan valamilyen úton feljutunk az Albán Alpokba, ahol is a festői Valbone-völgyet tűztük ki célul. Az odafelé való utazási tapasztalatokból pedig helyileg eldöntjük, hogy mikor jövünk vissza és hány napot szánunk a visszaútra. Hogy mi is valósult meg ezekből a tervekből azt alább olvashatjátok.
Szent István Ünnepén, azaz egy nappal az indulás előtt kezdtünk összegyülekezni, a budapesti Gellért téren Gergő révén biztosított Schönstatt-i Fiúmozgalom Közösségi Helyén (KH), egy végső összepakolásra, tervezésre és beszerzésre. A ruhaminimalizálás egyértelművé vált már az elején, valamint a 10 napig konzerv-májas menü is kilátásba került, főleg akkor, amikor Gergő zsákjából előkerült A kamra legjava. Azaz az évek óta elfogyasztásra váró paradicsomos gombóc és székelykáposzta ipari létesítményre (gyárkéményre) emlékeztető konzerv gyűjteménye. Az összepakolást gyorsan megoldottunk, próbáltuk a haszontalan dolgokat kitenni táskáinkból és a súlyt egyenletesen elosztani. Bence révén a sátor problémán is túlléptünk. A túra kaja és cucc mérlegét az írásvégén olvashatjátok. Még nagyban állt a szobában a cucc káosz, mikor észbe kaptunk és kiszaladtunk a tűzijátékot megnézni, aminek a nagyját a Gellért-hegy takarása miatt nem igen láttunk, de a hidak így is jók voltak.
Másnap reggel felkerekedtünk és vetünk még élelmet a 19 órás vonatútra, valamint lila hagyma, vörös hagyma, fokhagyma beszerző utunkat is megtettük, valamint vettünk 1,5 kiló Sparos szendvics kekszet is. 11-re készen is voltunk a bepakolással. Innen kivágtattunk a Keletibe, majd ott fel is szálltunk a vonatunkra, ami egy kiselejtezett elsőosztályú MÁV kocsi volt.
Természetesen már itt késett a vonat 15 percet, de végül csak nekilódultunk. Magyarország még viszonylag gyors volt, bár a határon rengeteget álltunk érthetetlen okok miatt. Átlépve Szerbiába iszonyat csigalépésben utazhattunk a végtelen kukorica és napraforgó földek monotonitásában, majd Belgrádban a kalauz "jóvoltából" kaptunk egy szelet szocializmust ébresztő gyanánt. Egyik pillanatról a másikra előkerült emberünk, agresszív modorban felcsapta a villanyt a fülkében és szinte ordítva követelte jegyeinket, majd lement és egy külföldi bicajos csapattal kezdett veszekedni, amit ők sem tudtak mire vélni.
Innen tovább haladva hajnalban elértük Montenegrót és beköszöntött ránk az alagutak és mediterrán hegyek világa. Tíz óra körül meg is érkeztünk Podgoricába, majd rögtön Albánia felé vettük az irányt. Az út mellet egy piac, majd egy szőlő terület mellett kezdtünk stoppolni.
Első autósunk természetesen kockamercis volt és irdatlan aranyóra húzta a kezét. Belül keleties muzsika szólt a rádióban, be nem tartott forgalmi rend. Tuzi nevű településig vitt minket. Itt újabb stoppolás, majd végre egy albán szintén kockamercis úr állt meg, bagarettáját erősen szívva. A távolságból adódóan 15 euróért vitt át minket Koplikba. Első élményünk az albán emberrel való kocsikázásról, meglepően érdekes volt. 20-as táblánál 80-90 km/h az teljesen normális, a kanyarokba, úgy szálltunk bele, hogy majd ki repültem az ajtón. Aztán csak odaértünk. A város szélén lévő körforgalomban kezdtünk újra stoppolni. Még egy motoros fickó is megállt a kisfiával, angolul meglepően jól tudott és sok szerencsét kívánt utunkhoz.
Kb fél óra várakozás után egy meglepően nagy terepjárós srác vitt el minket Dedaj nevű településig. Utunk mentén megjelentek a mediterrán növények oszlopos képviselői is. Cupressus sempervirens, Punica granatum, Nerium oleander, Paliurus spina-christi, Pinus pinea, Salvia officinalis, Quercus coccifera, Thymus fajok. Dedajban állt a hepaj, mivel lakodalom volt. Mi elfogyasztottuk első májas ebédünket, a helyben talált kakukkfűvel fűszereztük királyi étkünket, valamint felfedeztük az iszonyatos mennyiségben növő szeder bokrokat az út mentén, amiről jól be is lakomáztunk. Ezeket bevégezve stoppolni kezdtünk újfent és hamarosan összehozott az alkudozós-terepjárós albánnal a sors. Beszállunk, mondjuk, hogy Theth, erre a válasz 50 euró. Ohóó várjunk csak, sok lesz az koma, gondoltuk és elkeseredett ábrázatát látva 10 euróra alkudtuk magunkat Bogeig.
Boge határában kelletlenül kitett minket, így rögtön meg is tapasztalhattuk az albán vidék jellemző állatát, a szamarat. Innen kezdtünk rohamos léptekkel a hágó felé indulni 1600 m-re. No persze a tájjal nem bírtunk betelni, a magasan meredező csúcsokkal és a szebbnél-szebb növényekkel.
A hágóban rengeteg busznyi rendőrt láttunk lefelé utazni, amit akkor még nem tudtunk mire vélni. A hágóig szuper, EU-s pénzből épült úton gyalogoltunk, majd odaérve mindezt mintha elvágták volna és jött a köves, sziklás út. A hágótól nem messze egy birkanyáj legelészett, a pásztor pedig egy meglehetősen kicsi és öreg nénike volt a 10 év körüli unokájával. Érdekes volt látni, hogy van még ilyen természetközeli pásztorélet is fent a hegyekben. A szállásuk bükk gallyból készült gunyhó, előtte kis tűz és persze birkák. Az egyik elhagyott kőkarámot szemeltük ki a sátornak, fel is ütöttük, a tűz is belobbant és fényét hozta az amúgy is gyönyörűséges táj szívébe. Körülöttünk a nyári este csendje és nyugalma lappangott, majd megérkezett kis barátunk is, akitől engedélyt kértünk a megszállásra.
Az éjjel jól telt, kissé hűvös volt ugyan, de a szellők szárnyán kinyítatott a nap kapuja és beengedtetett rajta a Nap. Gyors reggeli tea és májas kenyér következett, kis barátunkat is megkínáltunk egy kekszel, meg egy szelet kenyérrel, melynek látszólag nagyon örült. Szedtük a cókmókunkat és már indultunk is lefelé a meredek piros jelzésű úton. Gyönyörű bükk erdőben vezetett lefelé az utunk, néhol Sorbusokkal tarkított sziklagyepek jelentek meg talpunk alatt és körülöttünk, néhol fekete fenyők és borókák tarkították a tájat.
Leértünk a hegy aljába, majd beleértünk egy patakmederbe, mely mellett megálltunk mosakodni és pihenni egy kicsit. Innen a patakot követve lefelé indultunk, majd egy kisebb lakott terület után betévedtünk egy kék szemnek nevezett gyönyörű helyre.
Itt el is időztünk egy kicsit, majd tovább indultunk és megközelítettük az általunk Thethinek hitt helyet, itt szintén érdekes kék tó és furcsára mosott sziklák vártak ránk. A helyi bácsi rögtön jött is, hogy mit innánk. Mi a sima víznél maradtunk. Itt jót ebédeltünk, majd fotózás, nézelődés a csodával határos szépségű helyen.
Ezek után lementünk a faluba, ahol először megint pihentünk nézelődtünk, fára másztunk. Már lehetett vagy hat óra, mikor a házak felé indultunk annak reményében, hogy sikerül egy kertet találnunk ahol tanyát üthetünk. Egy néni már hívott is befelé bennünket a háza elől, hogy menjünk be nyugodtan, sőt még szobát is próbált ránk sózni, de mondtuk, hogy mi sátoroznánk. Nagy nekitanakodásra 20 eurót ajánlottunk 4 éjszakára 3 főre. Látszólag megörült a néni ennek, mi pedig felállítottuk sátrunkat a méhkaptárak tőszomszédságában. A ház amiben laktak fehér falú, apró ablakú öreg albán ház. Az általános napirend, amit mi láttunk: Az apuka helyileg rengeteg kinyithatós kerti szék készítésén dolgozott, mindenhol csirkék és egy gyönyörű kakas. A méhekkel rendszeresen foglalkoztak, egyik reggel eléggé el is leptek minket. Kicsi tehénke az udvarban legelészett egy alkalommal. Az idős mama mindig kint ült a ház előtt, a gyerekek mindenfelé igaz az idősebbek feltűnően sokat nyomkodták a telefonjukat. Furcsa volt, hogy a szomszédok és más helyiek egymás kertjén kis csapásokon rendszeresen átjártak. A kert végében találtunk helyet a tüzeléshez, itt melegítettük finomabbnál finomabb konzerveinket, majd minden este sokat beszélgettünk még vacsora után a tűzkörül.
Visszatérve, a háztól aznap este lementünk a folyóhoz fürdeni, ami annyira hideg volt elsőre, hogy fájt belelépni, de mi annyira nem bántuk, ruháinkat is sikeresen kimostuk. A közeli hídon a helyi menő alakulatok mosolytól játékos arcát is megnézhettük. Visszaérve a tüzet gyorsan begyújtottuk és már ettük is a székelykáposztát kenyérrel és lila hagymával. Az éjjel jóval melegebb volt, mint a hágóban így jobban is aludtunk. Másnap reggel gyorsan összeszedtük a holminkat és felfelé indultunk az egyik völgyön. A Carpinus orientalis, Cotinus coggygria, Fraxinus ornus bokorerdőben megláttuk az első Ostrya carpinifoliat. Az út hirtelen kanyarodni kezdett, ahol találtunk egy leágazó kisebb utat, aminek a végén elértünk egy zubogót, telis-tele hatalmas sziklákkal.
Itt felmásztunk ezekre és csodáltuk a tájat, majd visszatértünk az útra és egy még nagyobb vízesést néztünk, meg majd egy malom előkertjében ebédeltünk egyet. Végül beértünk egy településre amiről kiderült, hogy az az igazi Theth. Gyönyörű templom két hatalmas hárssal az oldalán, ugyanakkor láttuk, hogy az a hely turisztikai robbanás előtt áll. Rengeteg az új építésű, nem igazán tájba illő ház és egyéb épület. A falut körbejárva, még felmentünk egy hegyoldalba majd onnan visszafelé indultunk a szállásunkra. Sok cseh, német és lengyel terepjáróval, terepbusszal találkoztunk.
Visszaérve újra vacsora, majd beszélgetés és fekvés. Másnap reggel kaptunk helyi friss mézet reggelire, valamint egy eltévesztett bólogatás után még kávét is. Ezen a napon délnek indultunk és feltévedtünk először egy birka ösvényen egy romos tanyához, majd pedig egy hosszabb gesztenye fa alatti pihenő után (ahol találkoztam az első viperámmal), egy kőoszlopokból álló helyre, melyeknek tetejéről szép panorámafotókat készítettünk. Egy sziklával arrébb Bence volt tőlem, Gergő pedig próbált a kefe sűrű bozótosban előre haladni egy bentebbi sziklához. Ekkor Bence a világ legnyugodtabb hangnemében hátra szólt nekem, hogy figyelj, egy gyerek van itt, egy puskával és idegesnek tűnik, mutogat, hogy menjünk lefelé. A válasza az csak annyi volt, hogy oké, turist, turist, no problem. Erre a gyerek megenyhül és meg is jelent a szikla oldalában és intett, hogy menjünk vele. Be is indultunk az úton a három házból álló faluba, kerítés mentén haladtunk és a bozótosból előkerül még egy férfi és egy nő. Erre a gyerek olyan sunggal hajított a géppisztolyt a kerítés túloldalára, hogy akkorát nyekkent, amire mi nem számítottunk. Házához érve nagy kedvesen kérdezte, hogy: Kaffe? Water? Free!
Mi ezt nem fogadtuk el és néhány fotó után tovább álltunk a településről. Az este szintén fürdés, mosás majd vacsora következett. Mikor vissza értünk a sátrunktól 1 méterre egy hatalmas narancsos fekete kígyó épp egy madárfiókát evett, amit meglátva a helyiek hatalmas pajszerekkel felfegyverkezve jöttek, de már későn, mert az állat eltűnt a sziklafalban.
Harmadik túránkon szintén délnek indultunk, oda ahol a folyó áttöri a hegyet. A hegyek mérete lecsökkent körülöttünk és a mediterrán növények is megmutatkoztak a növényzetben. Útközben egy függőhídról állapítottuk, meg, hogy nem EU szabvány szerint készült és a villany vezetési módszerek biztonságossága is erősen megkérdőjelezhetők. Leérve az áttörést csodáltuk, majd egy biztosabb hídon áttértünk a folyó másik oldalára, ahol egy legelő menti diófa alá húzódtunk a meleg ellen, megebédeltünk, Gergő és Bence kisebb sziesztát tartott, ugyanakkor elöl maradt egy bicska. Váratlanul feltűnt két fiatalabb helyi kíséretében egy kalapos öregebb bácsi is, leült hozzánk egy kőre, majd már a bicskát vizsgálta, hogy éles e, mondta, hogy megveszi. Kénytelen volt Gergő közölni vele, hogy az bizony nem eladó, így a bácsi kissé csalódott ábrázattal tovább ált fiatalabb társaival. Visszafelé egy kicsit keményebb iramot diktáltunk a kelleténél, így már jól esett visszaérni és rögtön fürdeni is indultunk, most nem a folyóhoz, hanem a kék tavacskához. Gergő kisebb rosszullétre hivatkozva lefeküdt aludni egy kicsit, így Bencével ketten mentünk. A tónál három gézengúz helyi kölyök fogadott minket, mi pedig a téli közlekedés és iskolába menetel felől érdeklődtünk volna, de sajnos nem igazán értettünk szót velük. Fürdésünk végén kérdeztük, hogy hol lehet ott egy jót enni helyi ételből. Már vezettek is minket egy kisebb fakunyhó felé, ami körül voltak székek és asztalok, de nem hittük, hogy az az étterem. 15 uróért három főre rendeltünk, majd Bence visszament Gergőért és pénzért. Nagy nehezen visszaértek és meglátták az ínycsiklandó étkeket, amit nem hittünk volna, hogy egy ilyen kis házikóból elővarázsolnak. Asztalunkra helyi sajt, sült hús, saláta, kukoricakenyér és sült krumpli került. Itt végezve az igazak álmát aludtuk aznap éjjel a sátorban.
Másnap reggelre kértünk és kaptunk is egy hatalmas kukorica kenyeret, melyet igen hamar el is fogyasztottunk finomságából adódóan. A reggeli után összepakoltunk és mentünk fizetni, ahol érdekes módon csak 15 eurót kellett fizetnünk. Egy kicsi zacskó magyar pirospaprikát is kaptak tőlünk a háziak, ami látszólag nagy örömöt keltett körükben. El is búcsúztunk és Thethi irányában felfelé indultunk a hegyen. Útközben találkoztunk rengeteg autóssal, motorossal és egy amerikából hazatért bácsival, aki majdnem Gergő elvesztését okozta. A felfelé vezető úton a látvánnyal szintén nem tudtunk betelni, az ebédpihenőnél egy nagy szikla oldalára fel is krétáztuk a már jól megszokott Kemény kalap és krumpliorr szöveget: ITT TAGADTA MEG AZ EGYESSÉGET BAGAMÉRI! A tető közelébe érve egy kereszt és emlékmű tövében készítettünk csoport képet, majd még egy rádiótornyos tetőre is felnéztünk és ettünk a Roger szelet készletünkből. A hágó előtt még találtunk egy kutat, ami épp csak csöpögött, de egy ügyes csellel 15 perc alatt fel is töltöttük az egyik butykost. A hágóban találkoztunk ismét kis cimboránkkal, aki nagyon örült nekünk, a kis fogadóban kértünk vizet és vettünk 300g sajtot is. Ugyanúgy a pásztor szálláson aludtunk, majd reggel búcsút vettünk a hegyünktől és a völgytől, majd lefelé indultunk a hágótól.
Lefelé már elég monoton volt az út, leginkább a fáradtság miatt, így 4 óra körül stoppal teljesen ingyen Koplikba mentünk. Itt vettünk kenyeret és montenegrói sört. Megállapítottuk, hogy minden második ház autómosó, rengeteg a Mercedes és sok a szemét. Gyorsan végig is szaladtunk a városon és a Skhoder-i tó felé vettük magunkat. Útközben láttuk az Albániára oly jellemző bunkereket, majd egy platós kocsi ismét felvett minket és a tóig vitt. Olyan jelentős szagtengerben úsztunk már ekkor, hogy jól esett a vízben megfürödnünk. Estére egy kicsi kertvendéglő udvarán aludtunk és egy sör társaságában még jót beszélgettünk. Reggel Gergő felkelt Nap felkeltét nézni, melyre mi Bencével nem voltunk képesek. A reggeli után gyors sátorbontás, búcsú és még némi éretlen szilva volt a jutalmunk, majd Koplik mellett Montenegró felé kezdtünk stoppolni.
Rövidesen már egy légkondicionált Mercedesben ültünk és a hosszú határon töltött várakozás után Podgoricába értünk 30 euróért. Első dolgunk ebéd vásárlása volt, majd hosszas várakozás és fürdőzés a podgoricai vasútállomáson. Megettünk egy nagydoboz fagyit is, majd végre este hatkor felpattantunk a vonatra és hazafelé indultunk. Az út egyhangú volt, bár cseh kabintársaink is ugyanazon a részen túráztak mint mi és a Jezercére is felmentek, amit mi végül kihagytunk. Egy órával hamarabb értünk a Budapestre, melynek a rekkenő hőség miatt nagyon örültünk és ezzel befejeztük albániai kalandjainkat erre a nyárra.
A végleges útvonal:
Tehát összesen: Autó (68km (Podgorica- Boge) +28km (Boge-Koplik) + 2km (plató), +40km
Koplik – Podgorcia)) =138km, 131,5km+-10km gyaloglás
Végleges ellátmány:
4 paradicsomos gombóc
1 sólet (830 g)
850 g különböző májkrémek
130 g különleges vagdalt hús :-)
300 g löncshús
2 olajos + 1 paradicsomos hal (170 g?)
1 másik olajos hal
620 g majonéz
1 kg vörös- + 0,5 kg lilahagyma, két fej fokhagyma
4 egész (kb. 6 kg kenyér) + 10 zsemle + 1,5-2 kg ott kapott kenyér + 1,5 ? kg kenyér a hazaúton
40 dkg felvágott odaúton
1 rúd kolbász
30 dkg kecske/juhsajt
15 euró vacsora :-)
1,5 kg szendvicskeksz,
8 szelet Roger nápolyi
6 db túrós batyu
3 fánk
3× fél liter sör, 2×fél +1×0,33 l sör, 2×fél l sör + 1 l tej
rengeteg víz
5 db nektarin
1 uborka
3 paradicsom
A nagyszabású tervünk az volt, hogy vonattal leutazunk Montenegró fővárosába, Podgoricába, majd onnan stoppal jutunk el a Shkodra-i tó partján lévő Koplikig. Onnan valamilyen úton feljutunk az Albán Alpokba, ahol is a festői Valbone-völgyet tűztük ki célul. Az odafelé való utazási tapasztalatokból pedig helyileg eldöntjük, hogy mikor jövünk vissza és hány napot szánunk a visszaútra. Hogy mi is valósult meg ezekből a tervekből azt alább olvashatjátok.
Szent István Ünnepén, azaz egy nappal az indulás előtt kezdtünk összegyülekezni, a budapesti Gellért téren Gergő révén biztosított Schönstatt-i Fiúmozgalom Közösségi Helyén (KH), egy végső összepakolásra, tervezésre és beszerzésre. A ruhaminimalizálás egyértelművé vált már az elején, valamint a 10 napig konzerv-májas menü is kilátásba került, főleg akkor, amikor Gergő zsákjából előkerült A kamra legjava. Azaz az évek óta elfogyasztásra váró paradicsomos gombóc és székelykáposzta ipari létesítményre (gyárkéményre) emlékeztető konzerv gyűjteménye. Az összepakolást gyorsan megoldottunk, próbáltuk a haszontalan dolgokat kitenni táskáinkból és a súlyt egyenletesen elosztani. Bence révén a sátor problémán is túlléptünk. A túra kaja és cucc mérlegét az írásvégén olvashatjátok. Még nagyban állt a szobában a cucc káosz, mikor észbe kaptunk és kiszaladtunk a tűzijátékot megnézni, aminek a nagyját a Gellért-hegy takarása miatt nem igen láttunk, de a hidak így is jók voltak.
 |
| Íme az ipari létesítmény |
Másnap reggel felkerekedtünk és vetünk még élelmet a 19 órás vonatútra, valamint lila hagyma, vörös hagyma, fokhagyma beszerző utunkat is megtettük, valamint vettünk 1,5 kiló Sparos szendvics kekszet is. 11-re készen is voltunk a bepakolással. Innen kivágtattunk a Keletibe, majd ott fel is szálltunk a vonatunkra, ami egy kiselejtezett elsőosztályú MÁV kocsi volt.
 |
| Kalandra fel! Keleti a lehetőségek tárháza! |
Természetesen már itt késett a vonat 15 percet, de végül csak nekilódultunk. Magyarország még viszonylag gyors volt, bár a határon rengeteget álltunk érthetetlen okok miatt. Átlépve Szerbiába iszonyat csigalépésben utazhattunk a végtelen kukorica és napraforgó földek monotonitásában, majd Belgrádban a kalauz "jóvoltából" kaptunk egy szelet szocializmust ébresztő gyanánt. Egyik pillanatról a másikra előkerült emberünk, agresszív modorban felcsapta a villanyt a fülkében és szinte ordítva követelte jegyeinket, majd lement és egy külföldi bicajos csapattal kezdett veszekedni, amit ők sem tudtak mire vélni.
 |
| A belgrádi éjszakába is belefolytunk |
Első autósunk természetesen kockamercis volt és irdatlan aranyóra húzta a kezét. Belül keleties muzsika szólt a rádióban, be nem tartott forgalmi rend. Tuzi nevű településig vitt minket. Itt újabb stoppolás, majd végre egy albán szintén kockamercis úr állt meg, bagarettáját erősen szívva. A távolságból adódóan 15 euróért vitt át minket Koplikba. Első élményünk az albán emberrel való kocsikázásról, meglepően érdekes volt. 20-as táblánál 80-90 km/h az teljesen normális, a kanyarokba, úgy szálltunk bele, hogy majd ki repültem az ajtón. Aztán csak odaértünk. A város szélén lévő körforgalomban kezdtünk újra stoppolni. Még egy motoros fickó is megállt a kisfiával, angolul meglepően jól tudott és sok szerencsét kívánt utunkhoz.
 |
| Thethi felé úton-útfélen |
Kb fél óra várakozás után egy meglepően nagy terepjárós srác vitt el minket Dedaj nevű településig. Utunk mentén megjelentek a mediterrán növények oszlopos képviselői is. Cupressus sempervirens, Punica granatum, Nerium oleander, Paliurus spina-christi, Pinus pinea, Salvia officinalis, Quercus coccifera, Thymus fajok. Dedajban állt a hepaj, mivel lakodalom volt. Mi elfogyasztottuk első májas ebédünket, a helyben talált kakukkfűvel fűszereztük királyi étkünket, valamint felfedeztük az iszonyatos mennyiségben növő szeder bokrokat az út mentén, amiről jól be is lakomáztunk. Ezeket bevégezve stoppolni kezdtünk újfent és hamarosan összehozott az alkudozós-terepjárós albánnal a sors. Beszállunk, mondjuk, hogy Theth, erre a válasz 50 euró. Ohóó várjunk csak, sok lesz az koma, gondoltuk és elkeseredett ábrázatát látva 10 euróra alkudtuk magunkat Bogeig.
 |
| Bence és ez EU-s pénzből épült út, ja és a festői szépségű hegyek |
Boge határában kelletlenül kitett minket, így rögtön meg is tapasztalhattuk az albán vidék jellemző állatát, a szamarat. Innen kezdtünk rohamos léptekkel a hágó felé indulni 1600 m-re. No persze a tájjal nem bírtunk betelni, a magasan meredező csúcsokkal és a szebbnél-szebb növényekkel.
 | |
| Az összevágott kép |
 |
| "Borókarigó" |
 |
| Az első kilátó |
 |
| A hágó túloldala, avagy itt aludtunk |
 |
| Kis cimboránk és a csapat |
 |
| A kőkarámban felállított sátor |
 |
| Reggeli panoráma |
Az éjjel jól telt, kissé hűvös volt ugyan, de a szellők szárnyán kinyítatott a nap kapuja és beengedtetett rajta a Nap. Gyors reggeli tea és májas kenyér következett, kis barátunkat is megkínáltunk egy kekszel, meg egy szelet kenyérrel, melynek látszólag nagyon örült. Szedtük a cókmókunkat és már indultunk is lefelé a meredek piros jelzésű úton. Gyönyörű bükk erdőben vezetett lefelé az utunk, néhol Sorbusokkal tarkított sziklagyepek jelentek meg talpunk alatt és körülöttünk, néhol fekete fenyők és borókák tarkították a tájat.
 |
| Irány Thethi, itt még tudtuk, hogy hol is vagyunk a térképen |
Leértünk a hegy aljába, majd beleértünk egy patakmederbe, mely mellett megálltunk mosakodni és pihenni egy kicsit. Innen a patakot követve lefelé indultunk, majd egy kisebb lakott terület után betévedtünk egy kék szemnek nevezett gyönyörű helyre.
 |
| A kék szem |
 |
| Pinguicula hirtiflora |
 |
| Parnassia palustris |
 |
| Gentiana ascelpiadea |
 |
| Elmosta a víz |
 |
| Mint később kiderült a település neve Nderlysa |
 |
| A kert ahol laktunk |
Visszatérve, a háztól aznap este lementünk a folyóhoz fürdeni, ami annyira hideg volt elsőre, hogy fájt belelépni, de mi annyira nem bántuk, ruháinkat is sikeresen kimostuk. A közeli hídon a helyi menő alakulatok mosolytól játékos arcát is megnézhettük. Visszaérve a tüzet gyorsan begyújtottuk és már ettük is a székelykáposztát kenyérrel és lila hagymával. Az éjjel jóval melegebb volt, mint a hágóban így jobban is aludtunk. Másnap reggel gyorsan összeszedtük a holminkat és felfelé indultunk az egyik völgyön. A Carpinus orientalis, Cotinus coggygria, Fraxinus ornus bokorerdőben megláttuk az első Ostrya carpinifoliat. Az út hirtelen kanyarodni kezdett, ahol találtunk egy leágazó kisebb utat, aminek a végén elértünk egy zubogót, telis-tele hatalmas sziklákkal.
 |
| Benéztünk ide is, ilyen kilátás várt |
 |
| Csiga és zuzmó |
Itt felmásztunk ezekre és csodáltuk a tájat, majd visszatértünk az útra és egy még nagyobb vízesést néztünk, meg majd egy malom előkertjében ebédeltünk egyet. Végül beértünk egy településre amiről kiderült, hogy az az igazi Theth. Gyönyörű templom két hatalmas hárssal az oldalán, ugyanakkor láttuk, hogy az a hely turisztikai robbanás előtt áll. Rengeteg az új építésű, nem igazán tájba illő ház és egyéb épület. A falut körbejárva, még felmentünk egy hegyoldalba majd onnan visszafelé indultunk a szállásunkra. Sok cseh, német és lengyel terepjáróval, terepbusszal találkoztunk.
 |
| Vízesés, Matej fotózik |
 |
| Ebéd a malomudvarban |
 |
| Thethi és a termetes hársfák |
 |
| Hazafelé már mindenki a Sparos kekszet várta |
 |
| Mi lesz a mai menü? |
Visszaérve újra vacsora, majd beszélgetés és fekvés. Másnap reggel kaptunk helyi friss mézet reggelire, valamint egy eltévesztett bólogatás után még kávét is. Ezen a napon délnek indultunk és feltévedtünk először egy birka ösvényen egy romos tanyához, majd pedig egy hosszabb gesztenye fa alatti pihenő után (ahol találkoztam az első viperámmal), egy kőoszlopokból álló helyre, melyeknek tetejéről szép panorámafotókat készítettünk. Egy sziklával arrébb Bence volt tőlem, Gergő pedig próbált a kefe sűrű bozótosban előre haladni egy bentebbi sziklához. Ekkor Bence a világ legnyugodtabb hangnemében hátra szólt nekem, hogy figyelj, egy gyerek van itt, egy puskával és idegesnek tűnik, mutogat, hogy menjünk lefelé. A válasza az csak annyi volt, hogy oké, turist, turist, no problem. Erre a gyerek megenyhül és meg is jelent a szikla oldalában és intett, hogy menjünk vele. Be is indultunk az úton a három házból álló faluba, kerítés mentén haladtunk és a bozótosból előkerül még egy férfi és egy nő. Erre a gyerek olyan sunggal hajított a géppisztolyt a kerítés túloldalára, hogy akkorát nyekkent, amire mi nem számítottunk. Házához érve nagy kedvesen kérdezte, hogy: Kaffe? Water? Free!
Mi ezt nem fogadtuk el és néhány fotó után tovább álltunk a településről. Az este szintén fürdés, mosás majd vacsora következett. Mikor vissza értünk a sátrunktól 1 méterre egy hatalmas narancsos fekete kígyó épp egy madárfiókát evett, amit meglátva a helyiek hatalmas pajszerekkel felfegyverkezve jöttek, de már későn, mert az állat eltűnt a sziklafalban.
 |
| Puska túra és a misztikus kövek |
 |
| A fotózók... |
 |
| ...és a fotózott |
 |
| A három házas település |
 |
| Mennyország |
Harmadik túránkon szintén délnek indultunk, oda ahol a folyó áttöri a hegyet. A hegyek mérete lecsökkent körülöttünk és a mediterrán növények is megmutatkoztak a növényzetben. Útközben egy függőhídról állapítottuk, meg, hogy nem EU szabvány szerint készült és a villany vezetési módszerek biztonságossága is erősen megkérdőjelezhetők. Leérve az áttörést csodáltuk, majd egy biztosabb hídon áttértünk a folyó másik oldalára, ahol egy legelő menti diófa alá húzódtunk a meleg ellen, megebédeltünk, Gergő és Bence kisebb sziesztát tartott, ugyanakkor elöl maradt egy bicska. Váratlanul feltűnt két fiatalabb helyi kíséretében egy kalapos öregebb bácsi is, leült hozzánk egy kőre, majd már a bicskát vizsgálta, hogy éles e, mondta, hogy megveszi. Kénytelen volt Gergő közölni vele, hogy az bizony nem eladó, így a bácsi kissé csalódott ábrázattal tovább ált fiatalabb társaival. Visszafelé egy kicsit keményebb iramot diktáltunk a kelleténél, így már jól esett visszaérni és rögtön fürdeni is indultunk, most nem a folyóhoz, hanem a kék tavacskához. Gergő kisebb rosszullétre hivatkozva lefeküdt aludni egy kicsit, így Bencével ketten mentünk. A tónál három gézengúz helyi kölyök fogadott minket, mi pedig a téli közlekedés és iskolába menetel felől érdeklődtünk volna, de sajnos nem igazán értettünk szót velük. Fürdésünk végén kérdeztük, hogy hol lehet ott egy jót enni helyi ételből. Már vezettek is minket egy kisebb fakunyhó felé, ami körül voltak székek és asztalok, de nem hittük, hogy az az étterem. 15 uróért három főre rendeltünk, majd Bence visszament Gergőért és pénzért. Nagy nehezen visszaértek és meglátták az ínycsiklandó étkeket, amit nem hittünk volna, hogy egy ilyen kis házikóból elővarázsolnak. Asztalunkra helyi sajt, sült hús, saláta, kukoricakenyér és sült krumpli került. Itt végezve az igazak álmát aludtuk aznap éjjel a sátorban.
 |
| A reggeli fájdalmas gázolás |
 |
| Malombelső, amit még ma is használnak |
 |
| Az áttörés |
 |
| A megfelelően életveszélyes hídon való átkelés |
 |
| Szieszta, bicska biznisz, disznók és ciklámenek |
 |
| Az albán áramvezetés remekei |
 |
| Sorbus sp. |
 |
| Hazafelé inultunk |
 |
| Roger szelet és a táj |
 |
| Kis cimboránk szamaragol |
 |
| Az élet vize |
 |
| Lőgyakorlat |
 |
| Skoderi-tó és a platós utazás |
 |
| Halászat |
 |
| Gergő a Napfelkelében |
 |
| Fáradt vándorok Montenegróban A bolt mellett |
Rövidesen már egy légkondicionált Mercedesben ültünk és a hosszú határon töltött várakozás után Podgoricába értünk 30 euróért. Első dolgunk ebéd vásárlása volt, majd hosszas várakozás és fürdőzés a podgoricai vasútállomáson. Megettünk egy nagydoboz fagyit is, majd végre este hatkor felpattantunk a vonatra és hazafelé indultunk. Az út egyhangú volt, bár cseh kabintársaink is ugyanazon a részen túráztak mint mi és a Jezercére is felmentek, amit mi végül kihagytunk. Egy órával hamarabb értünk a Budapestre, melynek a rekkenő hőség miatt nagyon örültünk és ezzel befejeztük albániai kalandjainkat erre a nyárra.
 |
| Az albán kockamerci |
 |
| Az utolsó fagylalt |
Tehát összesen: Autó (68km (Podgorica- Boge) +28km (Boge-Koplik) + 2km (plató), +40km
Koplik – Podgorcia)) =138km, 131,5km+-10km gyaloglás
Végleges ellátmány:
8 töltött káposzta húsgombóccal
1 székelykáposzta
1 db füge
rengeteg szeder, kevés málna
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)