A hét tölgye: Quercus trojana Webb 1839 - Macedón tölgy

Quercus trojana Webb 1839 - Macedón tölgy

Szekció: Cerris
Alnemzetség: Quercus
Nemzetség: Quercus
Család: Fagaceae
Rend: Fagales
Elterjedés: Dél-Nyugat Olaszország, Albánia,
Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Görögország,
Montenegró, Törökország
(Észak-Nyugat, Nyugat, Dél-Nyugat Anatólia)
Szinonimái:
aegilops Griseb. 1844, not L
aegilops var. macedonica (A.DC) Fiori & Paol. 1898.
grisebachii Kotschy 1891
macedonica A.DC 1864
trojana Jaubert & Spach 1842
trojana f. macrobalana Gavioli 1935 

Jellemzői: 
 Magassága nem haladja meg a 15-20 métert, a korona formája kezdetben kúp, majd később kupola alakúvá válik.

 Kérge szürkés barna, barázdált. Ágai szürkés zöldek, majd színük később szürkés barnába megy át, esetenként csillagszőrökkel borítottak. Rügyei kicsik, kb. 2 mm hosszúságúak.

 Levelei kb. 3-9 cm hosszúak és 2-5 cm szélesek, fél-örökzöldek, oválisan lándzsásak és bőrszerű tapintásúak. Csúcsuk kihegyesedő, a levél válla lekerekített vagy majdnem szíves. A levél élei fogasak, kb. 6-12 kihegyesedő fog található rajtuk. A színi és a fonáki oldala a leveleknek sima, némiképpen kékes szürke árnyalatú. Leveleinek nyele kb. 0,2-0,5 cm hosszúak elvétve kissé szőrözöttek.

Makkjai kb. 2,7-4,5 cm hosszúak, 1,8-2 cm átmérőjűek, tompa csúcsúak. Kupacsa hosszú, terjedelmes sallangokkal borított, mely a makk 2/3-át borítja. Két évig érleli makkjait.

Alfajai, hibridek: 

-ssp yaltirikii Zielinski, Petrova & Tomaszewski 2006
 Az alapfajénál kisebb leveleinek mindkét oldala szőrös, valamint a vesszőkön is szőrözöttség figyelhető meg. Kis termetű alfaj, Törökország déli területein terjedt el.
 http://www.bgbm.org/sites/default/files/documents/wi36-2Zielinsky%2Bal.pdf

-ssp euboica (Papioann.) K.I.Chr. 1997
 Törpe növekedésű, bokor habitusú alfaj, Görögországból.

Quercus x schneideri Vierh. (1912)
 (Quercus cerris L. x Quercus trojana Webb.)

Leírója:
Philip Barker Webb (1793-1854) angol botanikus

Tehetős, arisztokrata családban született, iskoláit a Harrow School-ban és az oxfordi Christ Church-ben végezte. Gyűjtőútjai során gyűjtött Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és ő volt az első, aki gyűjtött a marokkói Tetuan-hegységben. Kutatta a Kanári-szigetek növényvilágát, melynek eredménye a kilenc kötetes L'Histoire Naturelle des Iles Canaries, melynek társszerzője Sabin Barthelottal. Barthelot egy ideig a Kanári-szigeteken lakott, így Webbnek is lehetősége nyílt a növények gyűjtésére 1828-1830-ig a szigeten. A kilenckötetes mű elkészüléséhez 20 évre volt szükségük. Saját herbáriumát a fireznzei Természettudományi Múzeumra (Museo di Storia Naturale di Firenze) hagyományozta.

Források:

http://www.oaknames.org/search/fullname.asp?id=715 (2014.10.29)
http://oaks.of.the.world.free.fr/quercus_trojana.htm (2014.10.29)
http://www.oaksofchevithornebarton.com/detail.cfm/plant_id/1084 (2014.10.29)
http://eol.org/pages/1151213/overview (2014.10.29.)
http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_Barker-Webb (2014.10.29)
http://www.internationaloaksociety.org/content/northern-greece-gallery-ii (2014.10.29)
http://oaks.of.the.world.free.fr/Autbot.htm(2014.10.29)
The Hillier Manual of Trees and Shrubs (2014) (289. o.)

Elfújják az őszi szelek a kicsiny mécseseket

Az erdő őszire váltotta ruháját, a nappalok rövidülését és a hajnalok hűvösét megérezve a levelek búcsúzni készülnek a fáktól és bokroktól, melyek egész tavasztól őszig kedves és megbízható társaik voltak. A színük lassan megváltozik, majd a földre hullnak, mint megannyi elfáradt és pihenni vágyó, kicsiny útitárs. Persze tudják ők, hogy nekik az élet ennyi volt, mégis van ebben az elmúlásban is valami álmosító boldogság. Az újrakezdés és a következő tavasz termékenysége rajtuk áll. Tudják ők, mégsem panaszkodnak, hanem belátóan csukják be házaik ablakát és elfújják az apró lámpásokat, melyeket egykoron a tavaszi Nap sugari gyújtottak a kicsiny mécsesekben.
-Ó, de régen is volt az a bizonyos kellemesen bársonyos tavaszi napsugár, mely ezt a lángot adta.-gondolják a levelek aprócska lakói, majd ismét az örök körforgás játékkockáivá lesznek.
Az Ősz nagy úr, elérkezett és nem akar tágítani, méltóságteljesen belovagol a hűvös szelek hátán. A Köd, a Dér, a Szürkület és az Érő gyümölcsök Színei és Ízei sietve és nagy fontoskodva követik nagyságos urukat. Helyet követelnek ők is, hiszen már réges-régen érezték valahol a bensőjükben, hogy elérkezett az idő. Az Ő idejük. Belopják magukat az erdőkbe, mezőkbe, majd a kertekbe és végül kiteljesednek, mindenhová eljutnak, hogy aztán átadják a helyüket a Télnek.
Ezekben a napokban bizony a Nap kemencéiben sem fűtenek már olyan hevesen, de vajon minek is tennék?
Hiszen azt, ami már réges-régen megteremtetett és megadatott nem lehet csak, úgy megváltoztatni, felülírni. A régi idők törvényei most is uralkodnak, sem ember, sem állat azt átírni vagy kitörölni nem tudja. Azt egy sokkal nagyságosabb Király irányítja, kivel vitatkozni, perlekedni olyan kár és fölösleges volna. A munkaidő végére értek, befejezték a munkájuk nehezét, melyet a Nyár, ha kicsit fukar módon is, de rájuk rótt.
Az erdők alja mint bronzos barna szőnyeg tekeredik ki egyik pillanatról a másikra a lábunk elé. Nem olyan nagy ünnepély ez, még is méltóságteljes és reménnyel teli. A talaj tenyereiben megáll a víz és megannyi színes bárkával a hátukon indulnak messzi, távoli vizekre, hogy ott aztán újra kikössenek és életet leheljenek a táj szívébe.
A Szürkület, a Pára is kiteljesedik a tájon és magabiztosan csukják be végleg a Nyár kapuit az égen. A tiszta, kissé nedves levegő megkapaszkodik az ágakban, lehullott levelekben, a füvekben és az arra járó állatok bundájában. A madarak és az állatok is felveszik meleg ruhájukat, sálat és sapkát öltenek, éléstárukat töltögetik, amíg csak lehetséges, mert utána már az élelmet beteríti a fehér takaró.
 A Nyár sem tétovázik sokat szedi a sátorfáját és messzi tájakra utazik, hogy ott aztán megint munkához láthasson.
Az emberek a hűvösödő hajnalokon begyújtják az éltető meleget adó tüzeiket és a párás levegővel keveredve megjelenik a Füst. A házak kéményének mélyéről mélabúsan kúszik elő, elsőként a házak tetején támasztja meg álmatag pilláit, majd a falvak levegőjében is eltekereg, megtölti a síkságot és a völgyeket. Egyre nagyobb úr lesz, majd hirtelen egy erőszakos szellő nyomában  elenyészik és porrá lesz, mintha sohasem lett volna ott. A gyümölcsök bekerülnek az éléstárakba, a téli idők raktáraiba, hogy a cudar időkben is életet adhassanak az őket begyűjtőknek. Nyugalom lesz úrrá a vidéken. Nincs zajos mulatozás, zenebona és jókedvű kacagás a hűsítő árnyékot adó diófák alatt. Csak a csend.
A természet üregeiben, a nedves enyészet honol, nem mozog, csak gyáván lapít. A szelek szárnyán megannyi falevél kering és keresi az újrakezdés egyik reményteli színterét. A sziklák, ormok, faágak és kémények néha erősen ragadják meg a játszadozó szél úrfiak grabancát, hogy aztán a vonyító ifjakat ismét útjukra engedjék.
A duhajkodó ifjak estére nyugovóra térnek és a természetre ráborul a sötétség.

"Az ősz egy második tavasz, melyben minden levél virággá lesz" (A.C.)

Személyes kiegészítés az eddigi írásokhoz

Mint már az alábbi tölgy bejegyzésekből kitűnt, leginkább a Mediterráneumban előforduló tölgyfajok ismertetésével kezdtem meg a sorozatot. Ennek az az oka, hogy ezek a terültek hozzánk még viszonylag közel helyezkednek el, így ismeretük számomra kiemelt helyen kezelendő. Miért is gondolom ezt így? Mert biztos vagyok abban, hogy jó mikroklimatikus környezetbe helyezve, sokuk nálunk is ültethető és megtartható lenne. Persze az is biztos, hogy sokuk már itt is van nálunk, a déli kitettségű lejtőinken elhelyezkedő gyűjteményeinkben. Gondolok itt a Budai Arborétumban szép Quercus ilex és Q. coccifera egyedeire, melyek szépen növekednek, így ez jó példa arra, hogy ugyan ha nem is az eredeti termőhelyre jellemező habitusukkal fogan minket gyönyörködtetni, még is van esély a nevelésükre.
 A téli erős fagyok gyakran károsíthatják ezeket a növényeket, így fiatal korban takarásra, védelemre van szükségük. Érdemes lenne a szelekciójukkal is foglalkozni, hiszen az északi elterjedési határukon, már kialakulhattak olyan ökotípusok, melyek a hidegebb telekhez alkalmazkodtak.  A nagyobb mennyiségű makk begyűjtésével és vetésével, melyek az északi elterjedési határokról származnak, szelektálhatóak lennének toleráns egyedeik.

Mint már a bevezetőben említettem, ezek az írások leginkább azért készülnek, hogy én magam minél jobban megismerkedjem egyes tölgy fajokkal, viszont ezeket az össze "ollózott" írásaiamt én mindenképpen szeretném szélesebb körben is ismerté tenni, és egy kis ízelítőt adni ezen gyönyörű nemzetség sokféleségéről kontinensünkön. Nálunk az iskolai oktatásban előforduló fajokon kívül, (Quercus roubur, Q. petraea, Q. pubescens, Q. cerris és esetleg a Q. frainetto) bizony, más tölgyek is léteznek az európai kontinensen és hazánkban is egyaránt. A honosságuk vagy nem honosságuk némely esetben vitatható, de ha nem csak a mai Magyarország területére fókuszálunk, hanem a Történelmi Magyarország területeit is figyelembe vesszük, akkor bizony kiderül, hogy ez a paletta szélesebb. A lokálisan létrejött hibridizációkról pedig még nem is tettünk említést, valamint a botanikus nagyjaink által leírt hibridek nevezéktani különbözősége is valószínűsíthetem, hogy kérdések egész sorát hozhatják elénk. Mitől látták ők másnak a sokszor ugyanazon két faj hibridizációját? Mi volt az a pici különbség? Nyilván a morfológiai jegyek alapján történő azonosításuk koránt sem egyszerű feladat ezekben az esetekben, valamint a különböző társulásban és különböző termőhelyi adottságok befolyásolhatják az adott fajok és így a hibridjeik külső megjelenését is.

Ezek után még egy magyarázatot szeretnék adni. Hogy miért szerepelnek a címben a sások, ha eddig nem is írtam róluk semmit sem?
 Az igazság, az, hogy a saját fotó anyagomat gyűjtögetem az írások elkezdéséhez, viszont jelen pillanatban meglehetősen hiányosak ezen fotó albumok, így a tavaszi virágzásig nem is igazán lesznek közléseim a nemzetséggel kapcsolatban. Az interneten fellelhető képek koránt sem optimálisak és megbízhatóságuk sem igazán jó, így az internet adta képkereséseket szeretném kihagyni a sorból. Viszont a tavasszal neki ugrok a fajok mikroszkópikus részeinek rögzítéséhez, így akkor már írásokkal is előfogok állani. Addig is pedig a tölgyek fognak következni minden mennyiségben. Pontosan nem döntöttem még el, hogy mely kontinens fajainak ismertetésébe szeretnék belekezdeni abban az esetben ha Európa fajainak esetlegesen a végére sikerülne érni. Mind az amerikai kontinens, mint Quercus forrópont Mexikóval az élen, mind az ázsiai kontinens szubtropikus klímájú területin élő fajok nagyon érdekesek számomra. Ez a kérdés legyen a jövő zenéje.

Remélem, hogy addig is sikerül kicsit közelebb kerülnünk ehhez, a csodálatos növényvilághoz ezen jegyzeteim segítségével.
Jó olvasgatást és ismerkedést!

A hét tölgye: Quercus pyrenaica Willd. 1805 - Pireneusi tölgy

Quercus pyrenaica Willd. 1805. Pireneusi tölgy

Szekció: Quercus (=Leucobalanus)
Nemzetség: Quercus
Család: Fagaceae

Rend: Fagales
Elterjedés: Atlanti-partvidék, Franciaország, Portugália, Spanyolország, Marokkó
Szinonimái:  
brossa Bosc 1808
toza var. pyrenaica (Willd.) Wenz. 1886
toza Gillet ex Bosc 1792, nom. inval.
tauza Desf. 1815
palensis Palassou 1784, nom. rejic.
pubescens subsp palensis (Palassou) O.Schwarz 1936
tauzin Pers. 1807
tavaresi Sampaio
stolonifera Lapeyr. 1813
humilis DC in Lam. 1805, nom. illeg.





 Jellemzői: 
 15-20 méter magas, tekeredett törzsű, kissé nyitott koronájú fafaj. A kérge szürke, mélyen barázdált, négyzetesen válik le. Gyökerei gyakran fejlesztenek sarjakat. Ágai vöröses zöldek, sűrűn szőrözöttek fiatal állapotában, majd a fásodás előrehaladtával, szürkés zöld színt vesz fel. Rügyei oválisak és szőrökkel borítottak.

 Levelei hegyesedő csúcsúak, alapjuknál ék alakúak, élein hatnál több rendszertelenül elhelyezkedő karéj található. A karéjok a levél éle és a főér közötti távolságot gyakran felezik vagy túl is érnek rajta. Zöld vagy szürkés szöld színű mind a színi és a fonáki oldal is, szőrökkel sűrűn borítottak levelei.

 A fonáki oldalon kifejezetten sok és hosszú szőrzetet figyelhetünk meg.

 Hímivarú barka virágzatai nagy számban és sárgás színben jelennek meg júniusban.Makkja kicsi és ovális, egy kocsányon 2-4 db található meg. A kupacsa a makk 1/3 részét borítja, szőrözött, a kihegyesedő csúcsú sallangok lelapítottak, kupacshoz lapítottak. A makkok 1 év alatt válnak éretté. 

Élőhelye: 
Spanyolország, Portugália, Marokkó és Franciaország Atlanti-óceáni partvidékin 400-1600 méter tengerszint feletti magasságban találhatók meg egyedei. A mediterrán területek macchia bozótosaiba betársulnak, mint fatermetű növények. Ez a pseudomachia, ahol a Quercus pyraneica és a Q. rotundifolia is megjelenik. Ez a kissé mérsékeltebb mediterrán klímának köszönhető. 

A társulás egyéb tagjai a Cytisus multiflorus, Cytisus striatus és különböző Erica fajok. A talaj ezeken a területeken savanyú kémhatású, száraz és tapanyagban szegény, így a tölgyek lassú növekedésűek és hosszú életűek. 

Természetes hibridjei: 
 Q. x andegavensis (Q. pyrenaica x Q. robur); Q. x cantabrica ((Q. petraea x Q. pyreneica) x Q. robur subsp. broteroana); Q. x diosdadoi ( Q. pyraneica x Q. rotundifolia); Q.x firmurensis (Q. pubescens x Q. pyrenaica); Q. x fontqueri (Q. pyrenaica x Q. canariensis); Q. x paui (Q. pyrenaica x Q. pubescens x Q. canariensis); Q. x trabutii (Q. pyrenaica x Q. petraea); Q. x neomaire (Q. pyrenaica x Q. faginea)


Leírója: 
 Carl Ludwig Willdenow (1765-1812) Német botanikus, gyógyszerész, a növényföldrajz egyik megalapozója. Berlinben született, a Halle Egyetemen tanult botanikát és gyógyszerészetet. 1801-től a Berlini Botanikus Kert igazgatója egészen haláláig. Alexander von Humboldt mentora. Dél-Amerika növényei valamint a növények adaptációja a környezeti tényezőkhöz kötötték le érdeklődését. A herbáriuma több mint 20.000 lapból áll, melyet ma a Berlini Botanikus Kert tulajdonában áll.

Források:
http://www.miguelvieira.org/rememberedearth/2011/05/16/porto-furado-hike-in-parque-natural-de-montesinho/ (2014.10.22.)
http://www.cfnavarra.es/agricultura/informacion_agraria/MapaCultivos/htm/sp_quercus_pyrenaica.htm (2014.10.22.)
http://oaks.of.the.world.free.fr/quercus_pyrenaica.htm (2014.10.22.)
http://oaks.of.the.world.free.fr/Autbot.htm#wx (2014.10.22.)
 http://en.wikipedia.org/wiki/Carl_Ludwig_Willdenow (2014.10.22.)
 http://eol.org/pages/1151335/overview (2014.10.22.)
 

A hét tölgye: Quercus alnifolia - Poech. 1842

 

 

Quercus alnifolia Poech. 1842 - Ciprusi aranytölgy

 

Szekció: Cerris, Ilex csoport
(Thomas Denk és Guido Grimm 2010)
Nemzetség: Quercus
Család: Fagaceae
Rend: Fagales
Elterjedés: Ciprus
Szinonimái:
cypria Jaub. & Spach 1843
Leírója: Joseph Poech (1816-1846) cseh botanikus


Jellemzői: 
A Quercus alnifolia 6-8 méter magasra megnövő alacsony termetű fafaj. Növekedése igen lassú. A kérge hamuszürke színű, ráncos, a fiatal hajtásai sűrűn szőrözöttek és a szürkés-barnás színű lenticellák is gyakran megfigyelhetőek rajtuk. A levelei 3-6 cm hosszúak és 2-5 cm szélesek, örökzöldek, bőrszerű tapintásúak. Kerek vagy kissé ovális alakúak, a levelek csúcsa tompa, ritkán röviden kihegyesedőek. A levéllemez éle fogazott és fonák irányában visszatekeredett. A színi oldaluk fényes, sötétzöld színű, míg a fonáki oldaluk erősen szőrözött és sárga színű, ez fokozottan igaz a fiatal levelekre, idősebb levelein a sárgásbarna illetve barna szín az uralkodó.

Áprilistól másjusig virágzik. Makkja csúcsos, 1,5-3 cm hosszú és 0,8-1,6 cm széles, a csúcsánál kiszélesedő, a makk negyedrészét borítja a kupacs. A kupacson sok szürkésen molyhos sallang figyelhető meg.

Élőhelye:
Ciprusi endemizmus, a Toordos-hegységben találhatók meg egyedei 800-1600 méteres tengerszint feletti magasságban. A köves, sziklás lejtőkön, vulkanikus kőzeten együtt él a Pinus brutia (Ciprusi fenyő), Arbutus andrachne (Görög szamócafa) és nagyon kicsi területen a Cedrus brevifolia (Ciprusi cédrus) egyedeivel. A Q. alnifolia Ciprus nemzeti fája, mely a helyi erdészeti törvények alapján védettséget élvez.

 Személyes élmény:  

Az elmúlt nyár folyamán sokszor találkoztam képeken ezzel a jellegzetesen sárga fonákú tölgyfajjal, de valahogyan a Hiller Arborétumban nem sikerült a nyomára akadnom. Aztán addig-addig jártam az úttalan utakat, bozóttal túlnőtt kerítések menti részeit a kertnek, míg megtaláltam és az örömöm határtalan volt, nem győztem csodálkozni ezen a kifejezetten érdekes megjelenésű és ritka tölgyfaj "sárgaságán". Persze miután a Quercus guyavaefolia és Q. semecarpifolia is elém került megértettem, hogy ez a sárgás fonák nem csak egyedül a Q. alnifolia-nál van jelen, hanem még sok másik fajnál megjelenik.

Források:

http://oaks.of.the.world.free.fr/quercus_alnifolia.htm (2014.10.14.)

http://eol.org/pages/1151796/overview (2014.10.14.)

http://www.theplantlist.org/tpl1.1/record/kew-171545  (2014.10.14.)

http://botany.cz/en/quercus-alnifolia/  (2014.10.14.)

The Hillier Manual of Threes and Shrubs (2014) 281o.

A hét tölgye: Quercus faginea Lam. 1783

Quercus faginea Lam. 1783 - Portugál tölgy

Quercus faginea

Szekció: Quercus
Nemzetség: Quercus
Család: Fagaceae
Rend: Fagales
Elterjedése: Spanyolország, Portugália, Algéria Baleári-szigetek, Marokkó
Szinonimái:
alpestris Boiss. 1838
lusitanica Webb. 1838 not Lam. nor Boiss.
lusitanica var. alpestris (Boiss.) Coutinho 1888
lusitanica subsp faginea (Lam.) A.DC 1864
lusitanica f. bullata Cout. 1888
lusitanica f. salicifolia Cout. 1888
faginea var. oscensis P.Monts 1988  

Jellmezői:  
Magassága gyakran 10-15 m, de lehet bokor termetű is. Koronája terebélyes, kérge vastag, barázdált, lemezes, barna vagy szürke színű, ágai szürkések vagy fehéresek, fiatalon szőrözöttek, majd egyre simábbá válnak. Rügyei oválisak, kissé szőrözöttek.

 Leveleire jellemző, hogy bőrszerűek, félig örökzöldek, 2-8 cm x 1,5-5 cm. Formája ovális vagy elnyújtott elliptikus és a levelek megjelenése nagyon változatosok ennél a fajnál. A levél élei sokszor hullámosak és begöngyöltek. 5-12 vénapár fut végig a leveleken valamint a végük szálkás hegyű. 

Színi oldala fényes zöld színű, az alapi résznél csillagszőrökkel borítottak, majd a csúcsa felé egyre kevesebb csillagszőr figyelhető meg. A fonáki oldala szürkés csillagszőrökkel sűrűn borított, a levélnyele úgyszintén szőrözött. 

Virágzatát március-április hónapokban hozza. A hím ivarú barka virágzatok csoportokban, míg a női ivarúak rövid kocsányon helyezkednek el. Makk termései 1 év alatt érnek be, hengeresek, a rövid kocsányon egy vagy kettő termés található. A kupacsa félgömb alakú, néha ovális vagy kissé háromszögletű, sallangjai molyhosak.

Élőhelye:
A nyugati mediterrán vidékeken valamint az Ibériai- félszigeten, illetve Afrikában az Atlasz-hegységben találhatók meg állományai 800-1900 m-es tengerszint feletti magasságokban.  Meszes, kissé nedvesebb talajokat kedvel leginkább.

Természetes hibridjei:
Quercus x allorgeana (Q. faginea x Q. pubescens subsp. subpyreneica), Q. x battandieri ( Q. coccifera x Q. faginea var. broteroi), Q. x coutinhoi (Q. faginea x Q. robur), Q. x fagineomirbeckii ( Q. faginea x Q. canariensis), Q. x welwitschii (Q. faginea x Q. pyreneica), Q. x pacensis (Q. faginea subsp. broteroi x Q. suber), Q. x salcedoi (Q. faginea x Q. petraea subsp huguetiana), Q. x senneniana (Q. faginea x Q. rotundifolia), Q. x tingitana (Q. faginea x Q. fruticosa), Q. x valleriana (Q. faginea subsp faginea x Q. faginea subsp alpestris)

Alfajai: 
Három alfaja ismeretes.
-subsp. faginea ( Az alapfaj leírásával megegyező tulajdonságokkal rendelkezik, lásd feljebb)

-subsp.broteroi (Cout.) A.Camus 1936
Magas termetű fa, ágai és rügyei szőrözöttek. Levelei 4-11 cm hosszúak és 2-6 cm szélesek, laposak, 8-11 levélérpár fut végig rajtuk, fonáki oldalon zöldes szürkés szőrökkel borítottak. A karéjok csúcsa néhol fogakban végződik, a levélnyele 4-10 mm hosszú. A hímivarú barka virágzatok fehéren szőrözött kocsányokon helyezkednek el.  A makk kupacsa selymes, a makkja 2,5-3 cm hosszú. Leginkább a délebbi területeken figyelhető meg az alfaj.
Egyik változata a var. maroccana (Braun-Blanq.& Maire) A.Camus 1935, valószínűleg a Q. canariensis-el alkotott hibridje.

-subsp. alpestris (Boiss.) Maire 1961
= Q. faginea subsp. faginea var. alpestris (Boiss.) Vazquez & al. comb. nov.
= Q.alpestris Boiss. 1838 (A. Camus : n° 150)
= Q. lusitanica var. alpestris Coutinho 1888
= Q. lusitanica subsp alpestris (Boiss.) Mouillef. 1897
Általában bokor habitusú, tekeredett törzsű alfaj. A fiatal ágai kezdetben molyhosak és sárga színezetűek, majd egyre simább felületűvé válnak. Rügyei oválisak. A levelei 7-12 cm hosszúak és 3-4,5 cm szélességűek, elliptikus vagy lándzsa alakúak, hegyük kihegyesedő, sok különböző megjelenése lehetséges. A színi oldaluk sötét zöld színű, csillogó felületű, bőrszerű tapintású. A fonáki oldalon sűrűn molyhosak, a levéllemez éle hullámos, 7-10 levélérpár található a levélen. Rengeteg hímivarú barka virágzatai 3-5 cm hosszúságúak. Makkja megnyújtott, 1,3-1,5 cm, kupacsa 1/3 arányban borítja a makkot.  A kupacs sallangjai keskenyek és molyhosak. Elterjedése az alfajnak 1000-2000 m tengerszint feletti magasságokban van. Spanyolország, Portugália, Algéria terültén találkozhatunk ezen alfajjal.

Nem teljesen tisztázott a Q. faginea és a Q. lusitanica közti kapcsolat. Egyes források szerint ugyanis, ugyanarról a két fajról van szó, míg más állítások szerint a Q. faginea alfaja vagy változata a Q. lusitanica, helyenként külön fajként is említik őket.

Források: 

http://oaks.of.the.world.free.fr/quercus_faginea.htm (1014.10.07)
http://eol.org/pages/1151624/overview (2014.10.07)
http://www.theplantlist.org/tpl1.1/search?q=Quercus+faginea (2014.10.06)
http://www.theplantlist.org/tpl1.1/search?q=Quercus+lusitanica (2014.10.06)
The Hillier Manual of Trees and Shrubs (2014) 283o.

A hét tölgye: Quercus coccifera L. 1753

 Q. coccifera - Hillier Arborétum

Quercus coccifera L. 1753
Szekció: Cerris
Nemzetség: Quercus
Család: Fagaceae
Rend: Fagales
Elterjedése: Mediterrán régió
Szinonimái:
angustifolia (Laguna) Gonzalez-Albo 1936, not Sessé & Moç. 1894
arcuata Kotschy ex A.DC 1864
aucheri auctores, not Jaub. & Spach
brachybalanos Kotschy 1864
coccifera Tchich. 1860
coccifera subsp pseudococcifera (Desf.) Arcangeli 1882
inops Kotschy 1853
kermesiana hort.
kryptocarpa Svent. & Marcet
mesto Boiss.1842
pseudococcifera Desf.1799 

 



 Jellemzői:
A 0,5 méteres magasságtól egészen a 10-15 méteres magasságig megtalálható, közepes méretű fa. Koronája gömb alakú, levelei örökzöldek, bőrszerűek, kissé megnyúltak, 3-4cm hosszúak és 1-4cm szélesek. A levél éle fogazott, kissé hullámos, legtöbb esetben nagyon szúrós. A fonáki és színi oldala egyaránt zöld, de lehet találni néha kissé világosabb zöld fonákkal rendelkező leveleket is. A levél nyele igen rövid, 2-3mm hosszú. 
A kérge fakó szürke, az idősebb egyedeknél pikkelyekre emlékeztető. Hajtásai sárgásak és szőrözöttek, majd később szürkés barna szín veszi át a sárgás szerepét a fásodás során. 

A virágzatát kora tavasszal hozza március-május hónapokban, a hímivarú barka virágzatai 3-5cm hosszúak.
A makkja ovális, 2-3cm hosszú és 1,5-2cm átmérőjű. A kupacsát apró, hegyes és éles  sallangok borítják. Makkját 2 évig érleli. Lassú növekedésű, de hosszú életet élő faj.

 

 Élőhelye:
A Földközi-tengert körülvevő mediterrán régióban, valamint Dél-Nyugat Ázsiban rendszeresen lehet találkozni ezzel a fajjal. A jó vízvezető képességű, meszes, sziklás talajokat kedveli. Kb. az 1000m tengerszint feletti magasságokban érzi jól magát, a kontinentálisabb mediterrán klímában, de néhány helyen a helyi mikroklimatikus adottságok következtében lentebb is megtalálhatók példányai. A délies lejtők, kavicsos, tápanyagban nem bővelkedő részein sokszor állományalkotó fafaj. A csapadék tekintetében a tavaszi 400-600mm csapadék után, a nyári 35-40°C-os hőmérsékletet és aszályos időszakot is átvészeli. A teleken a hőmérséklet sokszor 0°C alá süllyed és akár -15°C-os lehűlések sem ritkák.
A mediterrán bokor és törpecserje vegetációnak fontos részét képzi a Q. coccifera, a vegetációban vele együtt megjelenő fajok: Olea europea, Rosmarinus officinalis, Pistacia terebinthus, Myrtus communis, Rhamnus fajok (R. cathatricus, R. atlantica, R. lycioides, R. oleoides), Juniperus sabina, Crategus monogyna.

Változatok és alfajok:
Három változata vagy formája ismert a fajnak, amelyek jóllehet csak földrajzi variációk.
-forma angustifolia: levelei keskenyek, 1,5cm hosszúak, eliptikusak, szúrósak, világosabb zöld színűek
-forma coccifera: több mint 3cm hosszúak, sötétzöld színűek
-forma subintegrifolia: leveleinek éle a Fagus-ra emlékeztető.

Alfajai:

Q. coccifera subsp. rivas-martinezii J.H.Copelo & J.C.Costa 2001
  15 méter magasságú alfaj, levelei sokszor hosszúkásak és ép szélűek, makkjai megnyúltabbak, a kupacsát kemény sallangok borítják, amelyek rövidebbek az alapfajénál. Dél-Nyugat Spanyolországban honos (Serra de Arrabida, Serra de Grandola) a mediterrán medencében nem fordul elő.

( Salvador Rivas Martinez (1935-): Spanyol botanikus, Spanyolország és Portugália Quercus fajaniak elterjedését vizsgálta újra)

Q. coccifera subsp. calliprinos Webb 1838

Palesztín tölgy. Magassága akár a 20m is elérheti, ez a magasság az alapfajnál nem figyelhető meg. A levelek szélei nem porcosak, valamint a kupacsok sallangjai nem élesek. Nagyon változatos alfaj. A levelei, a makkja és kupacsa sokszor csillagszőrökkel borítottak. Sokszor külön fajként emlegetik, de újabban a Q. coccifera alfajaként van nyilvántartva.

 

Források:

http://oaks.of.the.world.free.fr/quercus_coccifera.htm (2014.10.04)

http://www.theplantlist.org/tpl1.1/search?q=Quercus+coccifera (2014.10.04.)

http://en.wikipedia.org/wiki/Quercus_coccifera (2014.10.04.)

http://eol.org/pages/1151700/overview(2014.10.04.)

http://kiki.huh.harvard.edu/databases/botanist_search.php?mode=details&id=74206 (2014.10.04)

A kezdetek kezdetén

Kedves Olvasók!

Úgy lenne a legillendőbb, ha első körben magamat mutatnám be, de ünneprontó leszek és először e felület magalakulásának miértjeit szeretném elétek tárni.

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben a blogban, bizony növényekről lesz szó.
Az elmúlt fél évben sokszor megfordult a fejemben már, hogy bizony a tapasztalataimat, élményeimet és a sok általam látott csodát le kellene írnom valamilyen formában. A papír jegyzetfüzeteim mindig készen álltak a rögzítésre, ugyanakkor érdemesnek láttam azt, hogy egy internetes felületen is nyomon lehessen követni ezekből az írásaimból készült kivonatokat. Erre miért is van szükség? Több oka is van. Az egyik az, hogy kevés olyan személyes írást találni fiatalok tollából, amelyek a növényekkel való mélyebb kapcsolatukról tanúskodnának. A második ok az, hogy ez is egy inspirációs forrás számomra, lehetőség arra, hogy bemutathassam az általam szeretett növényeket és azokról kicsit bővebben számoljak be az érdeklődőknek. Ez rögtön vonja is maga után azt, hogy ez egy jó fórum arra, hogy még többet megtanuljak az egyes növényekről az elkövetkezendő bejegyzések készítése során.
Gondoljunk csak bele, milyen érdekes is lesz visszaolvasni ezeket a sorokat néhány évvel később és elgondolkozni azon, hogy tényleg milyen is voltam a kezdetek kezdetén.

Milyen növényeket is szeretek? Jó kérdés igazából mindent szeretek, de természetesen nekem is vannak nagy kedvenceim. Mik is ezek? Először a rovaremésztő növények és a pozsgás növények kötötték le a figyelmemet és ezeket is próbáltam meg elsőként megtartani és nevelni otthon. Aztán jött a Carex nemzetség, ami talán azért alakult, így mert olyan elárvultnak tűntek. Sokak által csak "fűként" titulált növények virágzata, strapabírósága és a különböző élőhelyi megjelenése nagyon érdekes téma számomra és még sohasem hallottam olyanról, hogy valaki sásokat kezdett volna el gyűjteni a saját kertjében. Az utolsó nagy kedvencem pedig az utóbbi időben a Fagaceae család tagjai lettek, ezen belül is leginkább Quercus nemzetség. No de ne csapjunk olyan hamar a dolgok közepébe. Jöjjön néhány sor a kezdetek kezdetéről.

Szóval, Tálas László Máté vagyok, 21 éves, tiszakürti lakos, kertészmérnök egyetemista Budapesten. A növényekkel való találkozásom nem ma történt, dátumot nem is tudnék mondani, mert ezt nem lehet dátumhoz kötni. Ez egy folyamat, aminek akkor is és most is szerves része vagyok. Elragadott és azóta is csak visz magával. Édesapám révén sokat hallottam a növényekről, madarakról, állatokról, ami az alap érdeklődésemet ki is alakította igen korán. Az általános iskolában sokat olvastam az angol zoológus Gerald Durell könyveit, aki humorával és Az amatőr terészetbúvár c. munkájával még nagyobb természetbaráttá tett. A középiskola kezdeti duhaj éveiben érdeklődésem kissé csökkent, majd az utolsó két évben újra érdekelni kezdett a téma és egyre jobban vágytam arra, hogy többet megtudjak a minket körülvevő növényvilágról. Az egyetemre kerülve a növényszervezettan, rendszertan tantárgyak, már olyan nagy örömet jelentettek számomra és hatalmas kedvel vágtam bele ezen tárgyak sűrűjébe. A tavalyi évben azonban kezdett az az érzés eluralkodni rajtam, hogy jó, rendben, hogy végeztem ezekkel a tárgyakkal, de hol van a tovább, hát nekem ez nem volt elég, mi tévő legyek? A megoldás végül jött is és a tavaszra Barabás Sándor vezetésével sikerült a Terepi botanika tantárgyat összehozni rengeteget terepezni és egyre több növényt meglátni és megtanulni. Itt találkoztam először olyan korombeliekkel, akiket hasonló módon érdekel a botanika. Rigó Attila és Kovács Andor személyében ráakadtam az általam már oly régóta keresett, szívvel lélekkel a növényekért felfogású barátaimra. A találkozás nem volt véletlen és a tavasz második felében már együtt jártuk be a Mesélő-hegy orchideás vadonját és a Visegrádi-hegység egyes pontjait. A bőrig ázás, a nap heve, a sár nem jelentett (és ma sem jelent) akadályt és éreztem, hogy na végre, hát ők az én embereim, akiket ez időjárás viszontagságai sem tántorítanak vissza attól, hogy újabb és újabb növényeket lássanak. Aztán nagy szerencsémre sikerült két hónapot Angliában töltenem a Hillier Arborétumban, ami a világ egyik legnevesebb fásszárú növénygyűjteményével büszkélkedő hatalmas kert. Az itt töltött idő megtette a hatását és mint a szivacs kezdtem magamba szívni az újabbnál újabb növényeket. Munka után minden este bevettem magamat a kert sűrejébe és onnét az este sötétje tudott csak előrángatni, az is csak nagy nehézségek árán. Arról, hogy mi is kötött le engem ott oly annyira, egy későbbi bejegyzés sorozatban adnék számot.
Ezen sorokkal el is érkeztünk a jelenbe, így a folytatását ennek az írásnak már egy másik bejegyzésben fogjátok megtalálni.

Reménykedem abban, hogy megtaláljátok és felismeritek magatokban azt az érzést, ami bennem is munkálkodik. Az építő jellegű kritikát mindig szívesen fogadom. Észrevételek, hibák esetén szintén szeretném a segítségeteket kérni. A helyesírási és vessző hibákért elnézést kérek tőletek előre is.

Jó olvasgatást és jó tanulást!

Tálas László Máté (MAtej)