A kezdetek kezdetén

Kedves Olvasók!

Úgy lenne a legillendőbb, ha első körben magamat mutatnám be, de ünneprontó leszek és először e felület magalakulásának miértjeit szeretném elétek tárni.

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben a blogban, bizony növényekről lesz szó.
Az elmúlt fél évben sokszor megfordult a fejemben már, hogy bizony a tapasztalataimat, élményeimet és a sok általam látott csodát le kellene írnom valamilyen formában. A papír jegyzetfüzeteim mindig készen álltak a rögzítésre, ugyanakkor érdemesnek láttam azt, hogy egy internetes felületen is nyomon lehessen követni ezekből az írásaimból készült kivonatokat. Erre miért is van szükség? Több oka is van. Az egyik az, hogy kevés olyan személyes írást találni fiatalok tollából, amelyek a növényekkel való mélyebb kapcsolatukról tanúskodnának. A második ok az, hogy ez is egy inspirációs forrás számomra, lehetőség arra, hogy bemutathassam az általam szeretett növényeket és azokról kicsit bővebben számoljak be az érdeklődőknek. Ez rögtön vonja is maga után azt, hogy ez egy jó fórum arra, hogy még többet megtanuljak az egyes növényekről az elkövetkezendő bejegyzések készítése során.
Gondoljunk csak bele, milyen érdekes is lesz visszaolvasni ezeket a sorokat néhány évvel később és elgondolkozni azon, hogy tényleg milyen is voltam a kezdetek kezdetén.

Milyen növényeket is szeretek? Jó kérdés igazából mindent szeretek, de természetesen nekem is vannak nagy kedvenceim. Mik is ezek? Először a rovaremésztő növények és a pozsgás növények kötötték le a figyelmemet és ezeket is próbáltam meg elsőként megtartani és nevelni otthon. Aztán jött a Carex nemzetség, ami talán azért alakult, így mert olyan elárvultnak tűntek. Sokak által csak "fűként" titulált növények virágzata, strapabírósága és a különböző élőhelyi megjelenése nagyon érdekes téma számomra és még sohasem hallottam olyanról, hogy valaki sásokat kezdett volna el gyűjteni a saját kertjében. Az utolsó nagy kedvencem pedig az utóbbi időben a Fagaceae család tagjai lettek, ezen belül is leginkább Quercus nemzetség. No de ne csapjunk olyan hamar a dolgok közepébe. Jöjjön néhány sor a kezdetek kezdetéről.

Szóval, Tálas László Máté vagyok, 21 éves, tiszakürti lakos, kertészmérnök egyetemista Budapesten. A növényekkel való találkozásom nem ma történt, dátumot nem is tudnék mondani, mert ezt nem lehet dátumhoz kötni. Ez egy folyamat, aminek akkor is és most is szerves része vagyok. Elragadott és azóta is csak visz magával. Édesapám révén sokat hallottam a növényekről, madarakról, állatokról, ami az alap érdeklődésemet ki is alakította igen korán. Az általános iskolában sokat olvastam az angol zoológus Gerald Durell könyveit, aki humorával és Az amatőr terészetbúvár c. munkájával még nagyobb természetbaráttá tett. A középiskola kezdeti duhaj éveiben érdeklődésem kissé csökkent, majd az utolsó két évben újra érdekelni kezdett a téma és egyre jobban vágytam arra, hogy többet megtudjak a minket körülvevő növényvilágról. Az egyetemre kerülve a növényszervezettan, rendszertan tantárgyak, már olyan nagy örömet jelentettek számomra és hatalmas kedvel vágtam bele ezen tárgyak sűrűjébe. A tavalyi évben azonban kezdett az az érzés eluralkodni rajtam, hogy jó, rendben, hogy végeztem ezekkel a tárgyakkal, de hol van a tovább, hát nekem ez nem volt elég, mi tévő legyek? A megoldás végül jött is és a tavaszra Barabás Sándor vezetésével sikerült a Terepi botanika tantárgyat összehozni rengeteget terepezni és egyre több növényt meglátni és megtanulni. Itt találkoztam először olyan korombeliekkel, akiket hasonló módon érdekel a botanika. Rigó Attila és Kovács Andor személyében ráakadtam az általam már oly régóta keresett, szívvel lélekkel a növényekért felfogású barátaimra. A találkozás nem volt véletlen és a tavasz második felében már együtt jártuk be a Mesélő-hegy orchideás vadonját és a Visegrádi-hegység egyes pontjait. A bőrig ázás, a nap heve, a sár nem jelentett (és ma sem jelent) akadályt és éreztem, hogy na végre, hát ők az én embereim, akiket ez időjárás viszontagságai sem tántorítanak vissza attól, hogy újabb és újabb növényeket lássanak. Aztán nagy szerencsémre sikerült két hónapot Angliában töltenem a Hillier Arborétumban, ami a világ egyik legnevesebb fásszárú növénygyűjteményével büszkélkedő hatalmas kert. Az itt töltött idő megtette a hatását és mint a szivacs kezdtem magamba szívni az újabbnál újabb növényeket. Munka után minden este bevettem magamat a kert sűrejébe és onnét az este sötétje tudott csak előrángatni, az is csak nagy nehézségek árán. Arról, hogy mi is kötött le engem ott oly annyira, egy későbbi bejegyzés sorozatban adnék számot.
Ezen sorokkal el is érkeztünk a jelenbe, így a folytatását ennek az írásnak már egy másik bejegyzésben fogjátok megtalálni.

Reménykedem abban, hogy megtaláljátok és felismeritek magatokban azt az érzést, ami bennem is munkálkodik. Az építő jellegű kritikát mindig szívesen fogadom. Észrevételek, hibák esetén szintén szeretném a segítségeteket kérni. A helyesírási és vessző hibákért elnézést kérek tőletek előre is.

Jó olvasgatást és jó tanulást!

Tálas László Máté (MAtej)